Intézményünk története

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem az 1538 óta működő Debreceni Református Kollégium tagintézményeként a teológiai tudományok művelésének és az egyházi értelmiségképzésnek egyik meghatározó, magyarországi központja.

A 16. század derekára reformátussá vált Tiszántúl egyházi központja Debrecen lett, a régió lelkész- és tanítóképzésének feladatát pedig a város iskolája látta el. Nyugat-európai egyetemeket megjárt tanárainak, kiterjedt vidéki iskolahálózatának, valamint a város és az erdélyi fejedelmek oltalmának, bőkezű támogatásának köszönhetően a Kollégium hamarosan országos jelentőségű intézménnyé vált. A szegények iskolájaként biztosította az alsóbb társadalmi rétegek művelődését, támogatta társadalmi felemelkedését; egykori diákjai között jeles tudósok és tudományszervezők mellett ott találjuk a magyar művelődéstörténet számos meghatározó jelentőségű személyiségét, költőjét, íróját, gondolkodóját.

Az akadémiai lelkészképzés, a tanszékek számának fokozatos emelkedése mellett, 1820-ban ötéves képzéssé bővült: a két évfolyamos teológiai szakképzés egy hároméves filozófiai, alapozó tagozatra épült.

Az 1850-es évekig visszanyúló előzmények után a Kollégium fenntartója, a Tiszántúli Református Egyházkerület 1892-ben határozta el, hogy külön tanári karral és dékán vezetése alatt egy önálló jogakadémiát is felállít. A teológiai és jogi akadémia egészen 1912-ig, az állami egyetem megalakulásáig fennmaradt.

A tanítóképzés 1855-ben vált külön a lelkészképzéstől, majd 1959-től egy új, állami fenntartású intézmény keretei között folyt tovább. A tanítóképző intézet 1976-ban főiskolai rangot kapott, 1990-ben pedig fölvette a Kollégium egykori diákja, Kölcsey Ferenc nevét. A főiskola 1992-ben került vissza a Tiszántúli Református Egyházkerület fenntartásába, majd 2011 szeptemberétől beintegrálódott a Debreceni Református Hittudományi Egyetembe. Városunkban ezzel a tanítóképzés visszatért a Kollégium keretei közé.

A Debrecenben 1912-ben megalapított állami egyetem (ma: Debreceni Egyetem) a Református Kollégium akadémiai tagozataiból szerveződött, s 1932-ig, központi épülete megépítéséig helyileg is a Kollégiumban került elhelyezésre. A Teológiai Akadémia az állami egyetem karává alakult, és 1932-ben a Református Kollégiumból ki is költözött az egyetem épületébe. A Teológiai Kar megalakulásával egy időben az egyházkerület a Kollégiumon belül lelkészképző-intézetet szervezett, amely a lelkészjelöltek gyakorlati felkészítését végezte, valamint egyházi szocializációjukat segítette.

1949-ben a Teológiai Kar a kommunista államhatalom nyomására visszaköltözött a Református Kollégiumba, majd 1950-ben kivált a Debreceni Egyetemből, és Debreceni Református Theologiai Akadémia néven ismét önálló, egyházi fenntartású intézménnyé vált. Az Akadémia – doktoráltatási jogának és történelmi előzményeinek megfelelően – egyetemi rangú felsőoktatási intézmény maradhatott, 1993 óta pedig, mint államilag elismert és akkreditált, egyházi fenntartású egyetem, Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) név alatt működik tovább.

Egyetemünk 1991-ben alapító tagja volt a Debreceni Universitas Egyesülésnek, és jelenleg is társult intézménye a Debreceni Egyetemnek, amellyel a közös képzéseken túl is szoros együttműködésre törekszik.

A DRHE jelenleg négy intézettel és tizenkilenc tanszékkel rendelkezik. Egyetemünk osztatlan, alap, mester és doktori, valamint felsőfokú szakképzésein a református lelkészképzés mellett további egyházi alkalmazottak, tanítók, kommunikációs szakemberek, valamint egyéb világi értelmiségiek képzését végzi. Az intézménynek jelenleg közel 70 főállású oktatója és mintegy 800 hallgatója van.