2024. június 8-án került sor a 2024-es Karl Barth-díj átadására az Odera-Frankfurtban megrendezett „Közép-európai Keresztény Találkozó” („Christliche Begegnungstage” (https://christlichebegegnungstage.de/) keretén belül. A Német Protestáns Egyházak Uniója (Die Union Evangelischer Kirchen – UEK) 1986-ban alapított, és két évente odaítélt díját, mint arról már a korábbi sajtóértesítések is beszámoltak, ebben az évben Fazakas Sándornak, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszéke professzorának ítélte oda a szakmai zsűri javaslatára az egyház elnöksége (https://www.uek-online.de/3-5-artikel-content-1062-sandor-fazakas-1062.php). A zsűri (https://www.uek-online.de/karl-barth-preis-217.php) szakmai indoklásában ‒ többek között ‒ azt emelte ki, hogy Fazakas Sándor „Barth teológiájának ideológiakritikai és transzformatív potenciálját meggyőzően tudta érvényre juttatni a jelenlegi európai társadalmi kihívásokkal szemben” és munkásságával nagymértékben járult hozzá „a kölcsönös megértés és megbékélés folyamatához” az európai keresztyénségen belül.
A díjat az UEK elnöke, Volker Jung adta át. A díjátadáson Michael Beintker professzor, a 2020-as év Karl Barth díjasa, a münsteri egyetem teológiai fakultásának nyugalmazott professzora, a DRHE díszdoktora laudálta az idei díjazottat, aki a méltatás során kiemelte, hogy Fazakas Sándor teológiai munkássága milyen jelentős mértékben járult hozzá az 1989-es rendszerváltást követő teológiai orientációhoz, külön utalva Fazakas Sándor habilitációs dolgozatában is megjelenő „emlékezés, múltfeldolgozás (múltfeltárás) és megbékélés” tematikáját. A díjazott érdemei között jelentős helyet tölt be Karl Barth teológiájának magyarországi interpretációja. Ez egy olyan teológiai gondolkodást és munkásságot tükröz, amely nem elégszik meg pusztán Barth teológiatörténeti jelentőségének tényszerű ismertetésével, hanem kritikus és konstruktív módon felfedi annak mai aktualitását is az egyház és teológia önértelmezése és egyben sajátos közéleti relevanciája szempontjából.
A díjátadó sok szempontból jelképesnek mondható. Egyrészt maga a helyszín szempontjából is. A német-lengyel határon fekvő Frankfurt/Oder egy olyan város, amelynek a Második Világháborút követően a lengyel oldalra került az elővárosa (ma Słubice). Viszont az Odera hídján ma ismét könnyűszerrel lehet egyik oldalról a másikra átsétálni. Miközben ma már egyfajta óvatossággal kell a kelet és nyugat földrajzi fogalmát kulturálisan és politikailag értelmezni, aközben jól kifejezi ezt a földrajzi és történelmi meghatározottságot Barth teológiájának egykori és mai üzenete. Ennek az üzenetnek ma is aktuális kifejtése kétségkívül sokat köszönhet a 2007-ben a debreceni Kelet-Középeurópai Karl Barth Kutatóintézetet is életre hívó Fazakas Sándornak. Az, hogy az esemény a már említett „Közép-európai Keresztyén Találkozó” keretén belül zajlott, jól érzékelteti azt, hogy a teológiai diszkusszió nem egy a közegyházon kívül vagy azon felül lebegő elvont és merev akadémizmus, aminek kevés kapcsolata van az egyházi élettel, hanem az Isten és ember találkozásának kommunikációja és értelmezése, amely joggal tart igényt éppen a közegyházi rezonanciára. Ha ehhez hozzávesszük az idei találkozó jelmondatát „Nichts kann uns trennen – Semmi sem választhat el bennünket egymástól”, akkor nem csupán az egyházon és a világon (különösen is Európán belül) megélt keresztyén egységre szabad gondolni, hanem arra, hogy a teológiai gondolkodás és a közegyházi élet is szerves egészet kell hogy alkosson, impulzusokat adva egymásnak.
Fazakas Sándor egy olyan díjat tudhat magáénak, amelynek igazi értéke nem is abban van, hogy ő az első kelet-közép európai díjazott a díj 38 éves története során (s olyan teológusok sorába került be ezzel, mint többek között Eberhard Jüngel, Wolf Krötke, Hans Küng, Bruce McCormack, Wolfgang Huber, Michael Welker, Michael Beintker), hanem abban, hogy teológiai gondolkodása, tudományos alkotó- és tudományszervező munkája, s mindennek egyházi és közéleti relevanciája került objektív elismerésre, nemzetközi színtéren, kizárólag szakmai és tudományos kritériumok alapján. Ezzel nem csupán a debreceni teológus került egy irigylésre méltó pozícióba, hanem az általa művelt teológia is egyértelmű, nemzetközileg bizonyosan nagy visszhanggal járó visszajelzést kapott. Fazakas Sándor köszöntő beszédében arról beszélt, hogy mi inspirálta őt Barth teológiájának elmélyült kutatására, valamint arról, hogy miben áll napjainkban az egyház szabadsága, mi veszélyezteti azt, és hogyan lehet ezt a szabadságot ‒ Barthtal szólva „esetről esetre” ‒ megőrizni. Előadásában nyilvánvalóvá tette azt a tudományos elkötelezettséget, amelyet a díj jelent a számára. Jó reménységgel lehet tehát várni a további színvonalas, releváns munkát és gondolkodást, amely tovább gazdagítja a 21. századi protestáns teológiát.
Az ünnepélyes díjátadón – amelyet a Heilig Kreuz Kircheben (Szent-kereszt római katolikus templomban tartottak – jelen volt a díj szakmai zsűrije, és többek között képviselte magát a Német Protestáns Egyházak Uniója (Die Union Evangelischer Kirchen – UEK), a Német Protestáns Egyház (EKD), az Ausztriai és a Magyarországi Evangélikus Egyház, az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE/CPCE), a Gustav-Adolf-Werk, valamint a DRHE nagyobb küldöttséggel.
Isten éltesse a díjazottat!
(Dr. Kovács Krisztián)
