A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, a munkatársak és oktatók körében, a Kölcsey Ferenc bronz domborművet koszorúzva ünnepeltük meg január 20-án, pénteken délután a Himnusz születésének 200. évfordulóját és a Magyar Kultúra Napját.
Koszorút helyezett el Mészáros Réka, a debreceni Kölcsey Központot is működtető Főnix Rendezvényszervező ügyvezető igazgatója; Ember Sándor, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola igazgatója, a Nagytemplomi Református Egyházközség főgondnoka; valamint dr. Baráth Béla Levente, a DRHE rektora, a Debreceni Református Kollégium igazgatótanácsának elnöke.
E. Lakatos Aranka alkotása nemcsak a Himnusz és Kölcsey folyamatosan újjászülető, ellentmondásoktól terhes időkben is a személyes és nemzeti sorskérdésekben Istenhez forduló szándékát szimbolizálja, de az intézményi azonosságtudatot is. A folytonosságot és megújulást. Az erőmerítést. A dombormű 1990-ben készült, a jogelőd Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Péterfia utcai épületében lett elhelyezve. A 2011-es intézményi integráció, a Kollégium épületébe költözés, illetve a felújítások után 2016 tavaszán avattuk föl a Kölcsey-termet. A Kölcsey Ferenc Tanítóképzési Intézet koordinálásában hét éve itt folytatjuk a három évtizedes hagyományt: a névadó és a Himnusz előtti tisztelgő főhajtást, a magyar kultúra és önazonosságunk szerepének tudatosítását.
A koszorú jelkép – hangzott el egyetemünk oktatási rektorhelyettesének rövid ünnepi beszédében –, az emlékezés helye is az. Egyikben sincs ott fizikailag sem a személy, sem a műve. Az emlékhelyen és a koszorúzás ünnepi gesztusa által kialakított személyes viszonyban azonban megelevenedik a személy, a mű és az örökség. A Himnusz és az általa szólított Isten is erőt ad ahhoz, hogy teljesítjük nemzeti és személyes szolgálatainkat.
Mint történt ez szintén január 20-án délelőtt a Kölcsey református gyakorlóiskola istentiszteleti ünnepségén, koszorúzásán és Kölcsey-terem avatásán; történni fog szombaton, 21-én a város, a kormányzat és a Kollégium ünnepségén; vasárnap a nagytemplomi gyülekezet szervezte koszorúzáson a Péterfia utcán és szintén 22-én délután a Kölcsey Központ fotókiállításán, mely a 200 éves Himnusz tiszteletére nyílik meg.
Befejezésként elhangzott: Isten, áldd meg a magyart – ne csak jó kedvvel, bőséggel, de az áldást toldd meg: a békességgel! Áldással, békességgel – és a szeretettel, mely utóbbiról Kölcsey így vallott az 1813 őszén Döbrentei Gábornak írott levelében: „Fény és dicsőség sohasem voltak s nem lesznek szenvedelmeim. Ha jót teszek, azért teszem, hogy szerettessem; ha szeretek, azért, mert én különben nem élhetek…”
Fotók: Bodonovics István
