A Kölcsey Tudományos Esték 2023. október 19-én megrendezett alkalmán Dr. habil. Gaál-Szabó Péter, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Idegen Nyelvi Tanszékének főiskolai tanára tartott előadást az „Ökowomanizmus és afroamerikai emlékezet” címmel a DRHE Kölcsey-termében megjelent hallgatóság számára.
Az előadás elején megismerkedhettünk az afroamerikai vallásos gondolkodás egy viszonylag új irányzatának, az ökowomanizmusnak a főbb fogalmaival. Ebben a kulturális emlékezet mint a közösségi identitás keresésének és megkonstruálásának alapvető eszköze eredeti módon összekapcsolódik a rabszolgaság és a múlt kulturális traumái, a feminizmus, valamint a spiritualitás és a természethez, az ősi gyökerekhez való visszatérés vágyának egyes elemeivel. Az irányzat útkeresését mutatják a rendkívül hatásos, helyenként gyönyörű, helyenként pedig szándékoltan és provokatívan sokkoló metaforákon alapuló szövegek, amelyek elsősorban az érzelmekre és a befogadó közeg empátiájára hatnak, és – legalábbis deklaráltan – nem céljuk a racionális, a nyugati kultúra alapját képező tudományos gondolkodás paradigmájának átvétele, ill. alkalmazása (amelyet az irányzat egyes képviselői, a nyugati kultúra számos más elemével együtt, elég egyértelműen elutasítanak).
A hallgatóság számára a páratlanul gazdag irodalmi áttekintésen és rendkívül alapos forráskutatáson alapuló előadás egyik legnagyobb élménye alighanem az irányzat alapját képező, az előadó által gondosan megválasztott szövegrészletekkel való találkozás volt. A szövegek többségének irodalmi jellege üdítően távol állt a „száraz” tudományos értekezések nyelvezetétől, ami előtérbe helyezte az elhangzottak esztétikai tartalmának befogadását. Érdemes megfigyelnünk például az alábbi szövegben azt, ahogy az életfolyó metafora szisztematikusan kibomlik, és fokozatosan koherens metaforarendszerré válik:
A womanista hangom az életemről szóló elmélkedéseimből származik fekete nőként, lányként, nővérként és spirituális jövevényként. Úgy tűnik, hogy a származás a bennem folyó vizek „életfolyójából” fakad. Amikor önmagamba visszavonulok, életem folyópartján találom magam, amint ülök hallgatva a folyóvíz állandó, folyamatos folyását, amint hív, hogy folyjak vele, kavarjam fel, vagy egyszerűen csak feküdjek benne. A nők, fekete nők hangjai, amelyeket ismertem és amelyekről olvastam, szólítanak a folyóból.
(Részlet egy 1992-es womanista kérdőívre adott anonim válaszból;[1] ford. Gaál-Szabó Péter)
Néhány további példa: a Föld zenéje, „ökológiai szépsége” és kollektív emlékezete mint az irányzat spirituális kerete; a lélekben visszhangzó afroamerikai spirituálék, amelyek „isteni jelenlétet” sugallnak; a heves, borzasztó viharok és a mennydörgés mint a túlélés isteni inspirációja; a Föld, az én, Isten, és az ősi gyökerek közötti spirituális kapcsolat átélése („táncolás Istennel”); és bizonnyal a legszebb metaforák közé tartozik a kulturális emlékezés mint „a fátyol félrehúzása” (Toni Morrison), mint egyfajta „kulturális régészet”, amely a „rozsdás láncszemeket” újraalkotja. Számos szövegből azonban végtelen fájdalom, bánat és szomorúság csendült ki; az „óceáni emlékezet” a vízbe fúlt afroamerikai rabszolgák jajkiáltását, a lincs-fa a felakasztott rabszolgák kínhalálát, a kifosztott Föld mint a megerőszakolt, meggyalázott fekete női test szimbóluma pedig az afroamerikai nőknek a kulturális emlékezetben megőrzött megaláztatását jelenítette meg drámai erővel.
Az előadás sikerét mutatja, hogy végeztével a hallgatóság kihasználta az alkalmat, és hosszan kérdezte az előadót a téma számos, a kulturális jelentőségtől az etikai kérdéseken át egészen a keresztény teológiáig terjedő vonatkozásáról. A beszélgetést stílusosan egy kimondhatatlanul szomorú afroamerikai spirituálé meghallgatása zárta.
Debrecen, 2023. 10. 24.
Boda István
[1] Cannon 1993: 194. Forrás: Townes, Emilie M. – Cannon, Katie Geneva –Culp, Kristine A.: Appropriation and Reciprocity in the Doing of Feminist and Womanist Ethics. The Annual of the Society of Christian Ethics Vol. 13 (1993) 187–203. http://www.jstor.org/stable/23559561.