A Kölcsey Ferenc Tanítóképzési Intézet és az Interkulturális Tanulmányok Kutatóintézete tudományos előadás-sorozatot indított Kölcsey Tudományos Esték címmel a 2022/2023-as tanév tavaszi szemeszterében. A 2023. november 30-i alkalom a tizedik volt a sorban. Az előadást, amely ezúttal a Magyar Tudomány Ünnepe programsorozathoz is csatlakozott, dr. Kiss Csaba, az Egyházzenei Tanszék tanszékvezetője tartotta A Psalmus Hungaricus és Schneider Fáni: Kodály zenepedagógiai inspirációi címmel. A téma aktualitásához az is hozzájárult, hogy az akkoriban még 55. zsoltár című zenemű ősbemutatójára egy évszázaddal ezelőtt, 1923. november 19-én került sor a Pesti Vigadóban. Kodály a Psalmus Hungaricust a Budapest Székesfőváros Tanácsa által Pest, Buda és Óbuda egyesítése ötvenedik évfordulójára kiírt pályázatra nyújtotta be, amivel első helyezést ért el, olyan pályaműveket előzve meg, mint Bartók Béla Táncszvitje vagy Dohnányi Ernő Ünnepi nyitánya.
Az előadás címéhez az ötletet egy Kodály által többször is elmondott anekdota adta, mely szerint Kodály zenepedagógiai rendszerének megalkotásához a végső lökést az jelentette, amikor Kodály a budai hegyekben meghallotta egy kiránduló lánycsapat énekét. A lányok történetesen egy pesti tanítóképző növendékei voltak. Repertoárjukat a Schneider Fánival, a hasonló című népszínműnek a korban sokak által kedvelt slágerével koronázták meg. Mindez Kodályban megütközést keltett: „[H]irtelen megláttam, hogy a jövő nemzedék nevelői és anyái az analfabétaságnál is rosszabb, teljes zenei züllöttségben nőnek fel. Ma hálásan gondolok Schneider Fánira, mert az kényszerített, hogy gondolkodjam, mit kellene tenni” (http://www.pukanszky.hu/Kodaly.pdf).
Az előadás Kodály életének, szellemi formálódásának fontos állomásait bemutatva ívelt a Kecskeméten és Galántán eltöltött évektől a Psalmus Hungaricus 1923-as megszületéséig, illetve azon túl is, bemutatva a zenemű hazai és nemzetközi karriertörténetét. Említésre került néhány korabeli kritika, amelyeknek gúnyba hajló értetlensége a mából visszatekintve megmosolyogtató. A megemlített életrajzi adalékok legfontosabbikát Kodály és Bartók 1905-ös találkozása és a belőle kinövő barátság bemutatása jelentette. Megtudhattuk, hogy a Psalmus Hungaricus bemutatója − az új darabok előadását tekintve – Kodálynak a Tanácsköztársaság idején a Zenei Direktóriumban betöltött tagsága miatt rá kirótt kétéves szilencium végét is jelentette, ugyanis Kodály 1920 és 1923 között nem komponált új zenedarabokat.
A jelenlevők betekintést kaptak a Psalmus Hungaricus keletkezéstörténetébe, a zenei anyag és Kecskeméti Vég Mihály szövegének összefüggésrendszerébe. Az előadás megértését egyaránt segítették az elhangzott zenei részletek, valamint a segédanyagként kézbe adott zsoltárszöveg is.
Kmeczkó Szilárd