Aktuális témakiírások

DRHEOktatásKépzésekDoktori képzésAktuális témakiírások
név a kutatási téma címe jelentkezési határidő tudományág helyszín
Baráth Béla Levente A magyar református egyház története a reformkortól a II. világháború végéig 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fazakas Sándor A teológiai etika közéleti relevanciája 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fazakas Sándor Kálvin és a kálvinizmus etikája 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fazakas Sándor
Szvetelszky Zsuzsa
A keresztyén egyház hálózatos értelmezésének létjogosultsága és következményei 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fazakas Sándor Istenkép, gondviseléshit és moralitás a kollektív szenvedések összefüggésében 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fazakas Sándor
Visky Sándor Béla
Megszenvedett történelemtől a „kiteljesedő életig” 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fazakas Sándor Az önformálás reprezentációi. Vallási, teológiai és etikai dimenziók 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fazakas Sándor Láthatóbb egyházat? – empirikus tapasztalatok ekkléziológiai értékelése 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fekete Károly A gyülekezeti imádság teológiája és gyakorlata ma 2024-07-25 hittudományok DRHE
Fekete Károly A református istentisztelet jövője és megújulása 2024-07-25 hittudományok DRHE
Gaál Sándor Az egyház missziójának lehetséges útjai 2024-07-25 hittudományok DRHE
Gonda László
Kovács Ábrahám
Inkulturációs és ökumenikus kihívások a Közép- és Kelet-Európai egyházak szolgálatában, különös tekintettel az egyház teológiai értelmezésére és a misszióra 2024-07-25 hittudományok DRHE
Gonda László Inkulturációs kihívások az egyház missziói szolgálatában Kelet-Közép-Európában 2024-07-25 hittudományok DRHE
Hodossy-Takács Előd Birodalom és Szentírás 2024-07-25 hittudományok DRHE
Hodossy-Takács Előd Szent helyek dél-levantei térségben és bibliai szövegekben 2024-07-25 hittudományok DRHE
Hörcsik Richárd A magyar református Kollégiumok gazdálkodásainak elemzése és összehasonlítása 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kis Klára A XXI. század homiletikai kihívásai 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kókai Nagy Viktor Jézus élete 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kókai Nagy Viktor Josephus a zsidó háború történésze 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kókai Nagy Viktor A zsidóság az Újszövetség korában 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kókai Nagy Viktor Lukács a történetíró 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kókai Nagy Viktor Páli gyülekezetek 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kovács Ábrahám Krisztológiai és ekkléziológiai viták a magyar református teológiában 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kovács Ábrahám Teologia Religionum. A vallásközi párbeszéd szótériológiai kérdése 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kovács Ábrahám Eszkatológia és millennializmus 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kovács Krisztián
Visky Sándor Béla
Bonhoeffer egyháztana a posztmodern gyülekezeti valóság tükrében 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kovács Krisztián Ökológiai nevelés az egyházban és családban 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kovács Krisztián Egyház, vallás és társadalmi kihívások a XX. és XXI. században 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kustár Zoltán Isten igazságosságának kérdése (theodicea) az ószövetségi irodalomban 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kustár Zoltán Az ószövetségi iratok előállása, tanítása és hatástörténete 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kustár Zoltán Ószövetségi történetírás. A történeti könyvek magyarázata 2024-07-25 hittudományok DRHE
Kustárné Almási Zsuzsanna Művészetpedagógiai és művészetterápiás lehetőségek és eszközök alkalmazása a katechézisben 2024-07-25 hittudományok DRHE
Ledán Muntean István Az ógörög sírfeliratok világa és az Újszövetség 2024-07-25 hittudományok DRHE
Ledán Muntean István Feltámadás az ógörög kultúrában 2024-07-25 hittudományok DRHE
Németh Áron Az Ószövetség antropológiái 2024-07-25 hittudományok DRHE
Németh Áron Azázél 2024-07-25 hittudományok DRHE
Németh Áron Az Ószövetség prófétai iratainak teológiája, antropológiája 2024-07-25 hittudományok DRHE

 

Témakiírások az előző években:

  • Baráth Béla: A magyar református egyház története a reformkortól a II. világháború végéig

A hazai reformátusság történetének kutatásában ezzel a tágabb korszakkal és témakörrel kapcsolatban – a feltárásra váró források gazdagsága ellenére is – fontos alapkutatások maradtak el. A témakiírás célja ezekhez kapcsolódó további kutatómunka elősegítése.

  • Bodó Sára: A pasztorálpszichológia speciális területei

A pasztorálpszichológia a gyakorlati teológia tudományterületeként érintett minden olyan egyházi tevékenységben, amely a gyülekezeti és a személyes lelkigondozás elméletéhez és gyakorlatához kapcsolódik. Szemléletmódként, kutatási vizsgálati módszerként sajátos szempontokat érvényesíthet, amelyek új teológiai felismerésekhez vezethetnek. A doktorandusz hallgató saját érdeklődésének megfelelően választhat a pasztorálpszichológia speciális területei közül, így foglalkozhat az egyéni és közösségi hitélet, a vallásosság megbetegítő, illetve gyógyító jelenségeivel, a lelkigondozás elméletének és gyakorlatának pasztorálpszichológiai szemléletével.

  • Bodó Sára: A valláspedagógia, katechetika időszerű kérdései

A valláspedagógia tudományának fejlődése jelentősen befolyásolja a katechézis mai gyakorlatát. A doktori kutatások feltárhatják azokat a legfontosabb valláspedagógiai felismeréseket, elméleti felismeréseket, vizsgálati eredményeket, amelyek hatékonyabbá tehetik a katechézis különböző szintű szolgálatát. A két terület egyes jelenségeinek összehasonlító vizsgálata, a konzekvenciák levonása szemléleti és módszertani megújulást eredményezhet. Kiemelten vizsgálandó területek: a valláspedagógia valláslélektani megközelítése, a motiváció jelentősége a katechézisben, a hitoktatás tartalmának valláspedagógiai szempontú értékelése.

  • Bölcskei Gusztáv: A XX. századi magyar reformátusság meghatározó teológiai egyéniségei munkássága, teológiai értékelés

Teológiatörténetünk ezen korszaka még mindig tartogat feldolgozatlan, vagy csupán részben, vagy ideologikusan eltorzított módon feldolgozott teológiai életműveket: Ezek felkutatása és értékelése a rendszeres teológia szempontjából fontos eredményekhez vezethetnek.

  • Enghy Sándor: Azázél

A szó előfordul a Héber Bibliában és különböző szövegekben, fordításokban. Értelmezésével az egyházatyák, a zsidó írásmagyarázók is foglalkoztak, de Azázél alakja megjelenik a nem keresztyén vallásokban, sőt a művészetben is. Az Azázéllel kapcsolatos szakirodalom részletes, szakszerű feldolgozása vár a kutatóra. Természetesen a feldolgozásnak számunkra csak a református tanítások keretében van értelme és a dolgozathoz tartozik a témával kapcsolatos kérdések értékelése is. A vizsgálat jól illeszkedhet azokhoz a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő kutatásokhoz, melyek ószövetségi szövegek és hagyományok értelmezés- és recepciótörténetét dolgozzák fel. (Németh Áronnal közösen kiírt téma)

  • Enghy Sándor: Az Ószövetség prófétai iratainak teológiája, antropológiája

A doktori dolgozatnak filológia, exegetikai részletek kidolgozására kell törekednie. Ahhoz, hogy ezen a területen bizonyítsa jártasságát valaki, meg kell vizsgálni a prófétai iratok keletkezési körülményeit, a szövegek hagyományozását, a kortörténeti vonatkozásokkal együtt. Lehet kiválasztani e témakörben egyes prófétai írásokat, lehet összehasonlítani a szerzők teológiáját és antropológiáját, vagy egyes témák megjelenését különböző korokban (például Ámósz és Malakiás szociális vonatkozású üzenetét). A kidolgozott témáknak minden esetben lehetnek hermeneutikai összefüggései is, megfelelő arányban. (Németh Áronnal közösen kiírt téma)

  • Enghy Sándor: Az Úr napjának kortörténeti, bibliai és vallástörténeti összefüggései

A keresztyén egyházak minden vasárnap megélik az Úr napját. Az ’ÚR napja (jóm JHWH)’ fogalom már a Szentírásban is jelen van, mindenek előtt az Ámósszal induló prófétai hagyományban ítéletes próféciaként, sokszor egy adott szituációhoz kötődve, máskor nagyobb, eszkatologikus értelmet hordozva. A fogalom kutatásánál annak keletkezési körülményeire koncentrálunk, kitérve a környező népek vallási elképzeléseire is. Fontos kérdésként vetődik fel, hogyan alakult a fogalomról alkotott kép a különféle bibliai szerzők értelmezésében, valamint az elképzelésekre adott reakciókban. (Kustár Zoltánnal közösen kiírt téma)

  • Fazakas Sándor: Istenkép, gondviseléshit és moralitás a kollektív szenvedések összefüggésében

A kutatás célja: Az emlékezetkultúra és emlékezetpolitika teológiai szempontból való vizsgálata, ill. kritikája

Látható, hogy társadalmi-politikai összefüggésekben és nemzetközi viszonylatban nem szűnik a vita a múlt értelmezésével kapcsolatban. Ennek következményei alól az egyház és a teológiai tudományművelés sem vonhatja ki magát – sőt, kellő teológiai reflexiók nélkül az egyház is kritikátlanul ismétli azt, ami a közéletben közhely lesz, vagy saját maga számára teremt új emlékezetpolitikai szempontokat. Azon túlmenően, hogy az emlékezés egy közösség identitását pozitív értelemben segít meghatározni, régi tanulság, hogy az ember és a közösség emlékezetének befolyásolása viszont a hatalom gyakorlásának és megtartásának eszköze lehet. Ezért tisztázásra vár a kérdés: mi a természete a történelmi bűnösszefüggéseknek, milyen interakciós folyamatokban ölt testet, hogyan veszi igénybe az egyént és a közösséget, és miként kerül az eredmény externizálásra, perszonifikálásra vagy negligálásra? Mindez hogyan érinti egy kollektíva morális értékítéletét: milyen morális referenciakeret (vagy isten- és világkép) tette lehetővé a katasztrófákat és milyen értelmezési keretek segítik vagy nehezítik a múlt értékelését vagy a jelen társadalmi-politikai összefüggésekben való tájékozódását? A holokauszt és a genocídiumok más formáinak ilyen irányú vizsgálata, feldolgozása, emlékezet-kultúrájuk reflektálása segítheti a tisztánlátást, és mélyítheti a fejlettebb politikai-közéleti kultúra iránt igényt (s mindehhez az egyház és teológiai pozitív hozzájárulását).

  • Fazakas Sándor: A teológiai etika közéleti relevanciája

A kutatás célja: a helyes politikai cselekvés keresztyén etikai kritériumainak feltárása, az egyház és világ, keresztyénség és közélet kapcsolatának vizsgálata teológiatörténeti összefüggésekben, különös tekintettel a magyar református teológiatörténet örökségére.
Napjainkban újból előtérbe került a keresztyénség közéleti felelősségének kérdése. Az európai társadalmak új politikai, jogi és szociális rendjének megteremtésében nélkülözhetetlen szerepet vállalhat a keresztyén egyház. Ehhez viszont fel kell idézni a reformátori teológia örökségének politikai aspektusait és újból tisztázni kell a kérdéseket: milyen az az igazságos társadalmi rend, amelyben a polgárok egymás közötti viszonyát, a polgárok és az állam kapcsolatát, a vallás és a politika egymáshoz való viszonyulását erkölcs és a jog szabályozza? Egyáltalán szükség van ilyen szabályzó erőre, s ha igen, milyen értékek mentén?

  • Fazakas Sándor: Kálvin és a kálvinizmus etikája

A kutatás célja: a kálvini etika alapjainak, teológiai és társadalmi feltételeinek, szociáletikai módszerének és érvrendszerének feltárása a reformátor teológiai gondolkozásának összefüggésében, valamint a kálvini etika továbbfejlődésnek nyomon követése és tudományos elemzése.
Kálvin teológiájának dogmatikai, ekkléziológiai és egyházszervezeti összefüggéseinek feltárása terén jelentős eredményeket ért el már a Kálvin-kutatás. A változó társadalmi-gazdasági-politikai kontextusban viszont elengedhetetlen ennek a teológiának társadalom és tudatformáló relevanciáját kiaknázása, annál is inkább, mert Kálvin sajátos fejlődési pályára állította a szellemi és kulturális életet, a politika, a gazdaság és a társadalom fejlődését azokban az országokban, ahol a kálvini reformáció hatása ne maradt el. Kálvint ugyanis nem az érdekelte Genfben, hogy kit milyen vallási eszme lelkesít, hanem hogy miként lehet az életet egyéni és közösségi aspektusait megfeleltetni Isten Igéjének. Számára a hit megújulása nem csak a személyes kegyesség, vallásgyakorlás vagy a vallási tudat megváltozását eredményezi, hanem radikálisan változtatja meg az ember szociális kapcsolatait! A téma összefüggésében való kutatás biztosított nemcsak teológiai előképzettséggel rendelkező jelentkezők számára is.

  • Fazakas Sándor: Láthatóbb egyházat? – empirikus tapasztalatok ekkléziológiai értékelése

A kutatás célja: A társadalom funkcionális differenciálódása (lásd N. Luhmann elmélete) a vallásközösségek és a látható, intézményes egyház szervezeti felépítését valamint társadalomban elfoglalt helyét nem hagyja változás nélkül. Az utóbbi évtizedekben a teológia tudományokon belül és az egyház gyakorlati életében is polgárjogot nyert az empirikus kutatás, a tapasztalati megfigyelések eredményeinek értékelése. Ezt viszont maga után vonja az empirikus kutatások eredményeinek teológiai reflektálását, az ekkléziológiai konzekvenciák átgondolását, valamint régi és új kegyességi gyakorlatok, spirituális irányzatok kritikai értékelését. Tény, hogy az egyház, illetve egyháztagság teológiai definíciója és szociológiai valósága egyre inkább távolodni látszik egymástól. Hogyan érvényesek ma a reformátori hitvallások ekkléziológiai felismerései, hogyan hatnak korrektív módon egyházértelmezésünkre a modern korban és miként hat vissza a „valós egyház” a teológiai tanfejlődésre, az egyház küldetésének újragondolására, új formák megélésére és a református egyházi identitás tartalmi kritériumainak meghatározására? Mit jelent ez a fejlődés a konfesszionális/konfesszórikus egyházértelmezés és az ökumenikus ekkléziológia igényének feszültségében.

  • Fazakas Sándor: Megszenvedett történelemtől a „kiteljesedő életig”

Tematika: A modernitás történelme arról tanúskodik, hogy rombolás erői nem maradnak hermetikusan bezárva az elmúlt évszázad időkapszulájába – a tragédiák sorozata folytatódik megsebzett bolygónkon, az élet fennmaradása már nem evidencia. Egyes teológusok, mint pl. Miroslav Volf, a megszenvedett történelem (délszláv háború) és az ennek ellenére megcsillanó evangéliumi reménység személyes, családi és gyülekezeti tapasztalatának irányából érkezett a teológiai gondolkodás világába, melynek ma egyik meghatározó alakja. Volf sajátos utat jár be: az egyéni és közösségi szenvedéstörténetek teológiai feldolgozása, az „emlékezés és megbékélés” lehetetlen-lehetőségének a vizsgálata után jut el a „bővölködő élet” evangéliumi reménységének az igényes kortárs megfogalmazásához. Mindeközben olyan teológusokkal, illetve filozófusokkal van kritikus párbeszédben, mint D. Bonhoeffer, J. Moltmann, Paul Ricoeur és mások. Miroslav Volf munkásságában való elmélyülés az emlékezetkultúra zegzugos kérdéseitől a kiteljesedő élet koncepciójáig olyan vállalkozás, mely gazdag szellemi-lelki hozadékot ígér mind a kutató számára, mind pedig azoknak, akik majd munkájának gyümölcsét kézbe vehetik. (Visky S. Bélával közösen kiírt téma)

  • Fekete Károly: A gyülekezeti imádság teológiája és gyakorlata ma

Az elvi imádságtan területe hosszú évtizedek óta elhanyagolt kutatási területe a gyakorlati teológiának. Ha született is ilyen irányú munka, akkor az vagy történeti, vagy példatár jellegű. A jelen spiritualitása és egészséges kegyességi életének szempontjából kívánatos lenne PhD dolgozatban vizsgálni az imádság gyakorlati teológiai vonatkozásait, kifejezetten a legnagyobb nyilvánosságot kapó, gyülekezeti istentiszteleti szinten.

  • Fekete Károly: A református istentisztelet jövője és megújulása

A XX. században többször is elindult a magyar református istentisztelet megújításának kísérlete. Mára újra aktuális, hogy újra átgondoljuk istentiszteleteink műfaji kérdéseit és elvi teológiai, liturgiai szempontjait. Ehhez vissza kell nyúlni a liturgiatörténeti gyökerekhez és inspirációt kell gyűjteni a közelmúlt és a jelen új liturgikai szakirodalmából.

  • Gaál Sándor: A 2. világháború utáni ébredés missziói értelmezése és egyházépítő hatása

A kutatás célja, hogy írásos dokumentumok és interjúk készítése segítségével feltárja a vizsgált kor lelki megújulási eseményeit, majd azt követően a missziológia szempontjai alapján értékelje, s megállapításokat tegyen arra nézve, hogy miként befolyásolt a Magyarországi Református Egyházat máig hatóan.

  • Gaál Sándor: Az ezredforduló új vallási mozgalmai Magyarországon

Az 1990-es években történt társadalmi és politikai változások eredményeként nagy tér nyílt az emberek vallásos igényei kielégítéséhez. Erre nézve nemcsak a bejegyzett és akkor működő történelmi egyházak váltak elérhetővé, hanem új vallási mozgalmak is megjelentek a “vallási kínálatok” között. A kutatás célja, hogy ezeket rendszerezve bemutassa, hatásukat teológiai szempontok alapján értékelje.

  • Gonda László: Inkulturációs kihívások az egyház missziói szolgálatában Kelet-Közép-Európában

A kutatómunka során feltárásra kerülnek azok a területek, ahol a keresztyén egyházak interkulturális kontextusban végzik szolgálatukat. A kutatás feldolgozza a keresztyén hit inkulturációjával kapcsolatos teológiai és kulturális antropológiai szakirodalmat, megismeri a teológia kontextualitásával kapcsolatos történeti és kortárs vitákat és egyes gyakorlati inkulturációs kísérleteket, különös tekintettel a társadalmi igazságosság szempontjaira. Vizsgálja felismeréseik és koncepcióik alkalmazhatóságát a Kelet-Közép-Európai társadalmi közegben folytatott egyházi szolgálatok területén. A kutató egy választott területen részletesen megvizsgálja a keresztyén hit inkulturációjára vonatkozó kihívásokat és az egyház missziói munkája számára releváns válaszokat dolgoz ki. Választható területek: 1. Roma közösségek körében végzett szolgálat; 2. Szekularizáció és poszt-modern társadalmak; 3. Egyház és migráció.

  • Gonda László: Inkulturációs és ökumenikus kihívások a Közép- és Kelet-Európai egyházak szolgálatában, különös tekintettel az egyház teológiai értelmezésére és a misszióra

Közép- és Kelet-Európa egyházai a XX. század politikai fordulatai során gyorsan változó környezetben kellett, hogy megtalálják szolgálatuk releváns formáit. A keresztyén egyházak szolgálatuk során folyamatos kölcsönhatásban vannak az államforma, a társadalom és a kultúra változásaival és ezek viszonyrendszerében interpretálják újra küldetésük teológiai kritériumait. A kutatás során azt vizsgáljuk, hogy milyen inkultuációs folyamatok fedezhetők fel az egyes térségbeli egyházak küldetésértelmezésében és ezek a folyamatok hogyan hatnak az egyes egyházak teológiai önértelmezésére. Az interdiszciplináris kutatómunka figyelembe veszi az ökumenikus teológia, a dogmatika (ekkldéziológia) és a missziológia szempontjait. A kutatás várható eredménye hozzájárul ahhoz, hogy a Közép- és Kelet-Európai régióban milyen vallási folyamatok játszódtak le a XX. században és azokra hogyan reflektáltak a kor teológiai gondolkodói. (Kovács Ábrahámmal közösen kiírt téma)

  • Hodossy-Takács Előd: Birodalom és Szentírás

Palesztinában az Ó- és az Újszövetség korát egyaránt meghatározták a világuralom szereplői. Egyiptom, Asszíria, Babilón, a perzsák, a hellenista királyságok, majd Róma uralma kitörölhetetlen nyomot hagyott az adott korszakok bibliai szövegein. A téma három terület feltárására hív: (1) a túlélésért és az identitás megőrzéséért folytatott küzdelmek történeti hátterének vizsgálata; (2) a nagy birodalmak megítélése a prófétai iratokban; (3) a birodalom teremtette krízisre adott teológiai válaszok feltárása.

  • Hodossy-Takács Előd: Izrael és szomszédai vaskori kultúrája

Palesztinában, Cisz- és Transzjordániában a vaskori materiális kultúra számos párhuzamosságot mutat. A témára jelentkezők feladata a térség átfogó vizsgálata, valamint egy-egy al-régióban (pl. Ammón, Móáb, Edóm, Gileád, Központi Hegyvidék, Negev) történő elmélyedés.

  • Hodossy-Takács Előd: Vallás és politika az ókori Izraelben

Palesztinában, csakúgy, mint szerte az ókori keleten, a politikai élet és a vallás, különösen is a hivatalos vallás szorosan összefügg egymással. A rendről való gondoskodás a király joga és kötelessége, amihez hozzá tartozik az Isten akaratához való igazodás is. Hogyan valósul meg mindez a mindennapok szintjén? Milyen összefüggés állítható fel a Héber Biblia által vázolt korszak-leírások és az adott korok vallási miliője között?

  • Hodossy-Takács Előd: Kultúrák találkozása

Napjainkban a migráció, annak következményeivel együtt, a közbeszéd meghatározó részévé vált. A doktori téma a bibliai népmozgási, népvándorlási, menekülési helyzetek kutatására hív. A sikeres jelentkezőnek egyrészt a kortörténeti szempontból releváns migrációs környezetet, politikai-gazdasági miliőt, másrészt a paradigmák vallási-kulturális aspektusait kell vizsgálnia, harmadrészt pedig elvárás egy továbbgondolható bibliai-teológiai álláspont kialakítása is.

  • Hörcsik Richárd: A magyar református Kollégiumok gazdálkodásainak elemzése és összehasonlítása

A magyar református Kollégiumok gazdaságtörténeti kutatásai eddig jószerivel csak a debreceni (Rácz István) és a sárospataki (Hörcsik Richárd) esetében készültek.
Ugyan a nagy jubileumi esztendők kollégiumtörténeti monográfiái tartalmaznak ilyen jellegű írásokat, de hiányoznak azok gazdálkodásainak monografikus feldolgozásai.
Mind a magyar, mind pedig az erdélyi kollégiumokban folyó gazdálkodásnak rengeteg hasonlóságát találjuk. Fontos lenne ezek elemzése, akár egy adott korszakban, akár egy-egy témában (pl. a seniori diákgazdálkodás kialakulása a reformációtól 1850-ig).
A téma korszakolása igazodik az egyháztörténeti illetve az oktatástörténeti periódusokhoz: 1) a 16 századtól 1777-ig, 2) 1777-től 1850-ig, 3) 1851-től az államosításig, 1948-ig.
A téma kutatása azért izgalmas, mert az egyháztörténeti profilon kívül gazdaság-, és neveléstörténeti aspektusa is van.

  • Kiss Jenő: Péter leveleinek homiletikuma. A bibliai szöveg irodalmi jellegzetességeinek homiletikai jelentősége az 1-2Pt alapján

A mai kánonban ismert és használt minden bibliai szöveg rendelkezik bizonyos előtörténettel, keletkezési körülményekkel, hagyományoztatással és gyakorlati aktualizálással, ahogyan az az apostoli missziótól kezdve alakult. A kutatás szempontjából, amely főleg a mai gyakorlati teológia (elsősorban a homiletika) szükségeire figyel, fontos lenne vizsgálat tárgyává tenni a hagyományozott bibliai szöveg (textus) és a belőle kibontakozó kerügma összefüggéseit, amelyek az egyház tanításában (prédikációban) érvényesülnek, konkrét bibliai példák alapján. Mivel ez a kapcsolat az eddigi tudományos irodalomban és az egyházi gyakorlatban egyaránt eléggé tisztázatlannak tűnik, a kutatás célja kimutatni, hogy milyen ez a kapcsolat, és hogyan mutatkozik a mai szakirodalomban, főleg a bibliai szöveg formai jellegzetességei és a prédikáció közötti kapcsolat összefüggéseire összepontosítva. Ezt a szempontot már korábban – a hatvanas években, majd mintegy harminc év múlva ismét – Thomas G. LONG a The Preaching and the Literary Forms of the Bible (Fortress Press, 1959 és 1988/89) című könyvében kezdte körvonalazni, ami tudomásunk szerint napjainkig sem specifikálódott és nem mélyült el jobban. A doktori munkában tehát itt kellene kezdeni a kutatást, keresni hozzá releváns módozatokat, ahogyan azok felfedezhetők a bibliai szövegekben és a mai homiletikumban. Ebből a szempontból mintaszövegként alkalmas vizsgálatra és összevetésre az 1-2Péter szövege, amely érdekes adalékokat hozhat a vizsgált téma szempontjából. (Peres Imrével közösen kiírt téma)

  • Kókai Nagy Viktor: Páli gyülekezetek

Pál számos gyülekezetet alapított és sokról egészen kivételesen bőséges információval bírunk. Pál alapvetően a gyülekezetekben felmerülő speciális problémákra ad választ, de ezt olyan teológiai mélységgel teszi, hogy válaszai általános érvényt hordoznak. Ezt megérteni egyfelől a páli gyülekezetek vizsgálata segít, ill. annak a környezetnek a megértése, amiben ezek a közösségek a mindennapjaikat élték. Másfelől Pál személyiségének, tanítása összefüggéseinek feltárása. Különösen hangsúlyos Pál viszonya saját népéhez, Izrael teológiai megítélése a páli és a deuteropáli iratokban.

  • Kókai Nagy Viktor: Jézus élete

Nagy szerencsénk van, hogy Jézus földi életéről és tanításáról nem csupán egy forrás áll a rendelkezésünkre. A ránk maradt iratokon belül különleges helyet foglalnak el a szinoptikus evangéliumok. Ábrázolásuk, noha együtt/hasonlóan látják és mutatják be Jézus életét, számtalan felfedezendő titkot rejtenek magukban. A tudományos kutatást éppen az segíti, hogy ez a három evangélium ugyanarról beszél, mégis különböző módon teszi azt. Mások a teológiai hangsúlyok, más-más az Ószövetséghez és a pogány világhoz való viszonyuk stb. Ezen különbségek és hasonlóságok miértjére keressük a választ.

  • Kókai Nagy Viktor: A zsidóság az Újszövetség korában

Egy írásművet megérteni nem elég elolvasni és felfogni annak tartalmát. Minél pontosabban ismernünk kell a korszakot, amikor íródott és a megírás körülményeit. Hatványozottan igaz ez egy olyan mű esetében, amit majd 2000 éve vetettek papírra. Ebben az időszakban a zsidóság helyzete számos kérdést vet fel: hogyan viszonyultak a hellenista kultúrához? Milyen struktúrában működött a zsidóság Palesztinában, mi jellemezte a diaszpórában? Milyen kulturális elemeket olvasztott magába a zsidóság és melyeknek állt ellen? A kutatás célja, minél pontosabb képet kapni a hellenizmus koráról ezen belül is a zsidóság életéről ebben a korban.

  • Kókai Nagy Viktor: Lukács a történetíró

Lukács saját bevallása szerint történetíróként foglalkozott Jézus életének a megörökítésével (Lk 1,1-4), mint ahogyan az Apostolok Cselekedetét is ezzel az igénnyel fogalmazta meg. Ebből adódóan Jézus életének és az egyház születésének eseményeit a kor történetíróival szembeni elvárásoknak megfelelő módon alkotta meg, számos eszközt felhasználva ezek kelléktárából, többek között: az események világtörténelemhez kötése, mindenki számára ismert szereplők említése (pl. császárok, helytartók stb.), a történetírásból megszokott irodalmi műfajok átvétele (pl. beszédek, itinerar, stb.). Ez pedig lehetővé teszi a kutatás számára hogy ennek megfelelően, történeti művekként is vizsgálat alá vonja Lukács könyveit, összehasonlítva azokat Josephus, Tacitus, Plinius és mások alkotásaival, miközben nem merülhet feledésbe, hogy mindez Isten kijelentett igéje is egyben.

  • Kovács Ábrahám: Teologia Religionum. A vallásközi párbeszéd szótériológiai kérdése

A mai globalizálódó világban a hitvalló keresztyén ember számos kihívással találkozik, különösen más világvallások részéről. Jézus Krisztus és a benne való üdvösségben vetett keresztyén hit alapvető fontosságú az egyház számára. Számos viszonyulást láthatunk a keresztyénség részéről (Jusztinosz, Iréneusz, Nicolaus Cusanus, Martin Luther, Jonathan Edwards, Hans Küng, John Hick, Stanley Samartha) más világvallások felé a dogma- és teológiatörténetben.  A dogmák által szépen és szabatosan megfogalmazott állítások (krisztológia, istentan, antropológia, szótériológia) folyamatosan újra kell, hogy megfogalmazást nyerjenek a kortárs egzisztenciális kérdések tükrében. Ezért szótériológiai és más, kapcsolódó dogmatikai kérdések összehasonlító vallásteológiai elemzése elkerülhetetlen a református önazonosságuk megfogalmazása számára.

  • Kovács Ábrahám: Krisztológiai és ekkléziológiai viták a magyar református teológiában

Számos fehérfolt van még a mai protestáns teológiatörténeti kutatásban és nem igazán ismerjük hitvalló elődeink dogmákról alkotott gondolkodását. Nagyon kevés a hosszú 19. századot érintő tanulmányok sora. Még kevesebb a monografikus igényű munka (Koncz Sándor, Márkus Jenő és Kovács Ábrahám). A korszakban számos teológus (Ballagi Mór, Tóth Sámuel, Menyhárt János, Simén Domonkos, Kovács Ödön, Peti József, id. Révész Imre, Csiky Lajos, P. Nagy Gusztáv stb.) – ahogy a racionalizmus hatása után a liberális teológia előretört – mélyrehatóan foglalkozott a krisztológiai, antropológiai és ekkléziológiai kérdésekkel. A dogmatikai témákról alkotott véleményük műveik, tanulmányaik, prédikációik és nyilatkozataik alapján rekonstruálható. Azokból megérthetjük, hogy egyes teológusok miért álltak az ortodox, közvetítő illetve a liberális teológiai platformon.

  • Kovács Ábrahám: Eszkatológia és millennializmus

Mind a magyar mind pedig az angolszász (Alexander Keith, Andrew Bonar, Edward Irving, C. H Dodd stb.) és a német teológiában (Albrecht Ritschl, Albert Schweitzer, O Cullmann) nagyon fontos szerepet játszott az eszkatológia és a hozzá kapcsolódó millennializmus.  A kálvinizmus végső időkre vonatkozó váradalmai a puritantizmustól egészen az evangélikalizmusig, a protestáns ortodoxia előtti időtől a német pietizmusig jól nyomon követhetőek a teológiai szakirodalomban, a populáris kegyességi irodalomban és a társadalom-politikai filozófiákban. A kutatás az elmúlt a schleiermacheri fordulattól a második világháborúig terjed ki. Analízis tárgyává kell tenni a konkrét műveket és meghatározni, hogy milyen értelmezések léteznek az angolszász és a német teológiában, amelyek hatás gyakoroltak a magyar teológiai gondolkodásra. Fontos meghatározni hol, milyen formában és miért alakultak ki pre-, poszt- és amillennialista teológiák, amelyek tükrözik a kálvini, lutheri és más hatásokat.

  • Kovács Ábrahám: Inkulturációs és ökumenikus kihívások a Közép- és Kelet-Európai egyházak szolgálatában, különös tekintettel az egyház teológiai értelmezésére és a misszióra

Közép- és Kelet-Európa egyházai a XX. század politikai fordulatai során gyorsan változó környezetben kellett, hogy megtalálják szolgálatuk releváns formáit. A keresztyén egyházak szolgálatuk során folyamatos kölcsönhatásban vannak az államforma, a társadalom és a kultúra változásaival és ezek viszonyrendszerében interpretálják újra küldetésük teológiai kritériumait. A kutatás során azt vizsgáljuk, hogy milyen inkultuációs folyamatok fedezhetők fel az egyes térségbeli egyházak küldetésértelmezésében és ezek a folyamatok hogyan hatnak az egyes egyházak teológiai önértelmezésére. Az interdiszciplináris kutatómunka figyelembe veszi az ökumenikus teológia, a dogmatika (ekkldéziológia) és a missziológia szempontjait. A kutatás várható eredménye hozzájárul ahhoz, hogy a Közép- és Kelet-Európai régióban milyen vallási folyamatok játszódtak le a XX. században és azokra hogyan reflektáltak a kor teológiai gondolkodói. (Gonda Lászlóval közösen kiírt téma)

  • Kovács Krisztián: Egyház, vallás és társadalmi kihívások a XX. és XXI. században

A huszadik század teológiatörténetében sajátos módon fogalmazódott meg az egyház és társadalom, vallás és politika kapcsolata. A történelmi események olyan kontextust teremtettek, amelyekben szinte lehetetlen volt a teológiai semlegesség elvét választani. Különleges helyet foglal el az egyház/teológia és politika/társadalom kapcsolatának pró­fétai-kritikai interpretációjában és az egyházi küzdelemben Dietrich Bonhoeffer személye és teológiai gondolkodása. Olyan teológiai munkásságot fejtett ki, amely nem csupán korának egyházi és politikai kontextusában volt rendkívül releváns, hanem a halála óta eltelt évtizedekben újra és újra felszínre kerül az egyház és teológia közéleti és politikai szerepvállalását, prófétai-kritikai megszólalásait illetően. A Bonhoeffer-recepció a nemzetközi teológiai irodalomban jelentős helyet foglal el, magyarországi, s azon belül is főként református interpretációja (különös tekintettel az 1989-es rendszerváltást követően) mindenképpen indokolt: társadalmi, politika és ekkléziológiai szempontból egyaránt.

  • Kovács Krisztián: Bonhoeffer egyháztana a posztmodern gyülekezeti valóság tükrében

Szellem- és kultúrtörténeti tény, hogy a sok különböző forrásból táplálkozó és nehezen meghatározható „posztmodern korszellem” rányomja bélyegét a ma emberének mind egyéni, mind pedig közösségi-társadalmi önértelmezésére. Ennek hatása a keresztyén ember életében és az egyházban is érvényesül. Miközben megfigyelhető egyfajta kritikus teológiai megközelítése a jelenségnek, aközben szükségszerű egy árnyalt, objektív és nyitott olvasat és értelmezés is. Ugyanakkor fel kell tenni azt a kérdést is, hogy miben más ma egy adatt földrajzi-nyelvi közösség egyházi életének és gondolkodásmódjának, harcának és reménységének belső dinamikája a nyolcvan évvel korábbihoz képest? A dolgozat egyrészt a „posztmodern” jelenség, másrészt ennek egyházra gyakorolt hatását – ezek minden homály ellenére is megragadható és leírható csomópontjait – kívánja körüljárni, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Ezek után azt kérdezzük: vajon Bonhoeffer egyháztana és a közösségi életre vonatkozó tanítása, ahogyan az különböző műveiből rekonstruálható, és amely jóval a posztmodern szemlélet teoretikus kibontása előtt született, vajon mennyiben jelenthet iránytűt a mai egyházi tájékozódásban, sajátosan pedig éppen a posztmodern szemlélet kihívásainak útvesztőjében? Más szóval: vizsgálatunk tárgya Bonhoeffer egyháztana és annak aktualitása a világ egyházai, közelebbről pedig a Kárpát-medence magyar reformátussága számára. Dietrich Bonhoeffer személye és teológiai gondolkodása különleges helyet foglal el az egyház és társadalom kapcsolatának prófétai-kritikai interpretációjában és az egyház sajátos helykeresésében. Olyan teológiai munkásságot fejtett ki, amely nem csupán korának egyházi és társadalmi kontextusában volt rendkívül releváns, hanem a halála óta eltelt évtizedekben újra és újra felszínre kerül az egyház és teológia közéleti és társadalmi szerepvállalását, prófétai-kritikai megszólalásait illetően. (Visky S. Bélával közösen kiírt téma)

  • Kustár Zoltán: Az ószövetségi iratok előállása, tanítása és hatástörténete

Történeti szempontból az Ószövetség az ókori Közel-Kelet irodalmának egyik értékes dokumentuma. Történetkritikai elemzése révén megismerhetjük ezen iratok keletkezésének körülményeit, tudatosíthatjuk irodalmi sajátosságait, forrásként használhatjuk őket az ókori Júda és Izrael történetének felvázolásához, megismerhetjük belőlük az adott kor emberének életformáját, hitét, gondolkozásmódját, s így fontos adatokat nyerhetünk ki belőle az ókori irodalomtudomány, valamint az ókor kultúr- és vallástörténetének vonatkozásában.

Az Ószövetség azonban a keresztyén egyházak számára mindenekelőtt a Biblia szerves és feladhatatlan részét képezi. Egyházunk is vallja, hogy csak a teljes Szentírásból ismerhető meg a maga teljességében Isten üdvterve, illetve ön-kijelentésnek az a hosszú folyamata, amely a Krisztus-eseményben nyerte el kiteljesedését. Az ószövetségi iratok üzenetének feltárása, illetve ezeknek a szövegeknek a Biblián belüli és kívüli hatástörténete a teológiai vizsgálódás elengedhetetlen részét képezi.

A doktori téma e széles kutatási terület egy-egy részletének feldolgozására kínál lehetőséget.

  • Kustár Zoltán: Az Úr napjának kortörténeti, bibliai és vallástörténeti összefüggései

A keresztyén egyházak minden vasárnap megélik az Úr napját. Az ’ÚR napja (jóm JHWH)’ fogalom már a Szentírásban is jelen van, mindenek előtt az Ámósszal induló prófétai hagyományban ítéletes próféciaként, sokszor egy adott szituációhoz kötődve, máskor nagyobb, eszkatologikus értelmet hordozva. A fogalom kutatásánál annak keletkezési körülményeire koncentrálunk, kitérve a környező népek vallási elképzeléseire is. Fontos kérdésként vetődik fel, hogyan alakult a fogalomról alkotott kép a különféle bibliai szerzők értelmezésében, valamint az elképzelésekre adott reakciókban. (Enghy Sándorral közösen kiírt téma)

  • Ledán Muntean István: Feltámadás az ógörög kultúrában

Glen Bowersock ókor-történész szerint a császárkori irodalomnak egyik legfeltűnőbb jellegzetessége a testi feltámadással való foglalatosság. Ez látszik a fikciós irodalomban és a quasi-mitológiai szövegekben is (Ovidius/Átváltozások). A feltámadás-motívum olyan gyakorivá vált a regényekben, mitológiai tárgyú művekben, szatírákban, mint soha azelőtt. Ez Bowersock meglátásában mással nem magyarázható, csakis azzal, hogy az evangélium így vagy úgy hatott a pogány gondolkodásra. Általában csupán fordított hatást szokás feltételezni, azaz vizsgálat tárgyát leginkább az képezi, hogy hogyan, milyen mértékben hatott az antik gondolkodás az újszövetségi szerzők gondolkodására vagy éppen a keresztény közösségek életvitelére. Érdekes (és magyar vonatkozásban hiánypótló) kutatómunkának tartjuk azon szövegek feltérképezését, melyek egy „fordított” (akár pozitív, akár negatív) hatásról tanúskodhatnak. Itt természetesen nem csupán az irodalmi szövegek vizsgálata elengedhetetlen, hanem a 3-4. századi sírfeliratokat is szükséges beemelni a kutatásba. Az átfogó kutatáshoz nyilván hozzátartozik annak a kérdésnek a vizsgálata is, hogy a preklasszikus, klasszikus görögség, valamint a hellenizmus és a korai császárság kora hogyan viszonyult a feltámadás kérdéséhez, milyen formá(k)ban tudta azt elképzelni. A kutató ekként a mediterrán világ „feltámadás történetének” a megírására vállalkozna. A kutatás fontos adalékokkal járulhat hozzá annak megértéséhez, hogy miért lehetett sikeres, és miért ütközött esetenként ellenállásba az a keresztény misszió, melynek középpontjában a feltámadott Jézus, illetve a feltámadás állt.

  • Ledán Muntean István: Az ógörög sírfeliratok világa és az Újszövetség

Az ógörög sírfeliratok világának kutatása nem csupán klasszika-filológiailag izgalmas terület. Hovatovább nélkülözhetetlen azok számára is, akik az Újszövetség hellenisztikus hátterével kívánnak foglalkozni. A sírszövegekben nem csupán az antik görögség túlvilággal kapcsolatos reménysége (vagy éppen reménytelensége) érhető tetten, ez a terület számtalan kapcsolódási pontot kínál fontos újszövetségi témákhoz. A kutató foglakozhat a sírfeliratok pozitív vagy negatív túlvilági képzeteivel, alapvető metaforákkal (lakoma, hajlék, menyegző, megkoronázás stb.), ezen belül kifejezetten a görög nyelvű zsidó sírfeliratok képzeteivel, összevetve azokat az Újszövetség eszkatológiájával, megállapítva a hasonlóságokat, különbségeket, illetve az esetleges polémiákat. Ugyancsak vizsgálhatja a lélekkel kapcsolatos különféle elképzeléseket, a gyásszal való megküzdés stratégiáit (pl. a sírfeliratokban megfogalmazódó consolatio-kat), a férfi, és női szerepeket, a házastársi, a szülő–gyermek kapcsolatokat, vagy akár a halálvágy (taedium vitae) kérdését. Bármelyik témát is válassza a kutató a sírfeliratok világán belül, teljes joggal remélhető, hogy egy elmélyült vizsgálat komolyan hozzájárul az Újszövetség eszkatológiai, etikai, antropológiai gondolatainak árnyaltabb, kontrasztosabb megértéséhez.

  • Németh Áron: Azázél

A szó előfordul a Héber Bibliában és különböző szövegekben, fordításokban. Értelmezésével az egyházatyák, a zsidó írásmagyarázók is foglalkoztak, de Azázél alakja megjelenik a nem keresztyén vallásokban, sőt a művészetben is. Az Azázéllel kapcsolatos szakirodalom részletes, szakszerű feldolgozása vár a kutatóra. Természetesen a feldolgozásnak számunkra csak a református tanítások keretében van értelme és a dolgozathoz tartozik a témával kapcsolatos kérdések értékelése is. A vizsgálat jól illeszkedhet azokhoz a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő kutatásokhoz, melyek ószövetségi szövegek és hagyományok értelmezés- és recepciótörténetét dolgozzák fel. (Enghy Sándorral közösen kiírt téma)

  • Németh Áron: Az Ószövetség prófétai iratainak teológiája, antropológiája

A doktori dolgozatnak filológia, exegetikai részletek kidolgozására kell törekednie. Ahhoz, hogy ezen a területen bizonyítsa jártasságát valaki, meg kell vizsgálni a prófétai iratok keletkezési körülményeit, a szövegek hagyományozását, a kortörténeti vonatkozásokkal együtt. Lehet kiválasztani e témakörben egyes prófétai írásokat, lehet összehasonlítani a szerzők teológiáját és antropológiáját, vagy egyes témák megjelenését különböző korokban (például Ámósz és Malakiás szociális vonatkozású üzenetét). A kidolgozott témáknak minden esetben lehetnek hermeneutikai összefüggései is, megfelelő arányban. (Enghy Sándorral közösen kiírt téma)

  • ​Pásztori-Kupán István: Az egyházatyák teológiájának hatása a reformátorok, különösen Kálvin és Bullinger tanítására

A magyar református teológiai oktatás egyik fontos ismérve a reformátorok tanításának alapos kutatása és feltárása. Ezzel párhuzamosan viszont fennáll a kísértés, hogy megfeledkezzünk a reformátorok leghíresebb tételei mögül felsejlő óegyházi alapokról. Éppen a lausannei hitvita kapcsán vált nyilvánvalóvá, hogy a reformátorok – nem utolsósorban Erasmus kiadási tevékenységének köszönhetően – milyen gyakran és milyen mértékben hivatkoztak az atyák tanítására. Ez a kutatási terület szinte kiaknázhatatlan mennyiségű, ugyanakkor rendkívül érdekes és értékes meglepetést tartogat számunkra.

  • Pásztori-Kupán István: Az ókori keresztyén tanítók és a görög filozófia párbeszéde

A fenti témakörben, különösen a klasszikus értelemben vett, főleg II. századi ókeresztyén „apologétákra” vonatkozóan számos munka született. Mindazonáltal a keresztyénség és a filozófia párbeszéde nem redukálható az ún. hitvédelem kategóriájára, még kevésbé annak II–III. századi műfajára. A kutatás főleg a keresztyén tanítás és a korábbi, illetve kortárs görög, azaz hellenisztikus filozófia közötti kölcsönhatás feltárására irányul. Ennek lehetőségét az utóbbi években magyar fordításban is megjelent idevágó klasszikus művek megjelenése (pl. Alexandriai Kelemen: Paidagógosz, Protreptikosz; Órigenész: Kelszosz ellen; Lactantius: Isteni tanítások; Küroszi Theodórétosz: A görög betegségek orvoslása stb.) is indokolja. A jelölt megfelelő görög nyelvi és filozófiai ismeret birtokában – hiánypótló tudományos vállalkozásként – nemcsak a fenti művek valamelyikének megírási körülményeit vagy éppen hatástörténetét vizsgálhatja, hanem akár indítást kaphat az eddig magyar nyelven még nem hozzáférhető alapmű, Alexandriai Kelemen Sztrómata című munkájának magyarra történő átültetésére is.

  • Peres Imre: Az eszkatológiai végítélet

Az újszövetségi apokaliptikus hagyományban aránylag jól megkülönböztethető az utolsó ítélet képzetvilága. Ez önállóbban főleg a páli hagyományban (pl. 2Kor 5,10), Máté gyülekezetében (pl. Mt 25), Lukács egyházában (pl. Lk 12; 17; 21) és a jánosi teológiai körben fordul elő (pl. Jel 20,11-15), ill. Keresztelő János tradíciójában. A kutatás feladata feltárni az utolsó ítélet ószövetségi gyökereit (pl. Dan 7; 12), az intertestamentális zsidó irodalomnak az adalékait (pl. 1Hen 91; 4Ezsdr 7), beleértve a kumráni apokaliptikus képzeteket (pl. 1QS IX-X), valamint azokat a motívumokat, amelyek főleg a korabeli görög-római forrásokban találhatók (sírkőfeliratok, orfizmus, Vergilius: Aeneis stb.). Majd ezeknek az eredményeit konfrontáltatni kell a keresztyén apokaliptikus képzetekkel, hogy definiálni lehessen az esetleges recepciót és kölcsönhatásokat, ill. ebben a témakörben kimutatni a keresztyén apokaliptika specifikumait. Ezek után alkalmas feltárni a megfelelő hatástörténetet.

  • Peres Imre: A görög sírfeliratok üzenete az Újszövetség számára

Az Újszövetség és eszkatológiájának helyes megértése számára nélkülözhetetlen a korabeli szövegek vizsgálata, amelyek közé elsődlegesen a görög sírkövek, epitáfiumok és epigrammák tartoznak. Azok kutatása segít megérteni a keresztyénség keletkezését, terjedését a hellenista környezetben, fényt deríthet az alakuló apostoli egyház néhány fontos mozzanatára, főleg teológiájának koncipiálására a misszió végzésében. A görög sírkőfeliratok páratlan adalékokat szolgáltatnak ehhez a kutatáshoz. A doktori dolgozat feladata lesz megtalálni az adekvát görög sírfeliratokat, azokat megfelelően reprodukálni, elkészíteni a legfontosabbak magyar fordítását, beilleszteni a görög szövegek témáit a korabeli irodalom kontextusába, és megtalálni azokat a kapcsolódó pontokat, ahol ezek segítséget jelenthetnek az újszövetségi és posztapostoli egyház és irodalma újabb problematikus kérdéseinek a megértéséhez. A doktori munka úttörő lehet nemcsak a történelmi feltárás tekintetében, hanem abban is, hogy autentikus forrásokat nyújthat a további kutatáshoz azok számára, akik etikai, teológiai, történelmi, kor-, vallás-, kánon/szöveg-, dogma- vagy filozófia-, ill. eszmetörténeti szempontból kívánnak visszanyúlni a korabeli szövegekhez.

  • Peres Imre: Az apostoli egyház és a pogány kultuszok Korinthusban

A többihez képest, Korinthusban elég sok időt töltött Pál apostol, és gazdag, virágzó gyülekezet dicsérte missziói és egyházszervezői munkáját. Ugyanakkor sok gonddal és ellenségeskedéssel is küzdött ott az apostol. Az egyik problematikus szféra, ami a korinthusi gyülekezet növekedését és tiszta hitét zavarta, a pogány istenekkel és kultuszaikkal való küzdelem volt. Más istenek mellett főleg Dionüzosz vagy Afrodité kultuszai vonzották a keresztyéneket, megtérésük után is. Leginkább a nők számára jelentettek nagy kísértést, akik zavarossá tehették az istentiszteleteket és a liturgiát. De lelkileg és teológiailag is rongálhatták a korinthusiak hitét. Pál apostol harcba száll ezekkel a jelenségekkel, és főleg teológiai, etikai, de egyházszervezési szinten is küzd ellenük. A doktori munka feladata részletesen kimutatni a korinthusi szinkretizmust, a zavaró jelenségeket, a tanításbeli tévedéseket, az apostoli egyház védelmének főbb vonulatait, teológiai argumentációit, liturgiai veszélyeztetettségét és erősségeit, valamint a tiszta krisztológiáért folytatott küzdelmet Krisztus és/kontra Dionüzosz viszonylatában.

  • Peres Imre: Otthontalanság és otthonkeresés a Zsid-levélben  

Tudvalevő, hogy Isten népe vándorló nép, ahogy az egyház is amolyan communio viatorum, amely a mennyei otthon felé menetel. Ezzel azt az állapotot is kell elfogadnia, hogy itt a földön és a világban átmeneti jellege van. Amolyan „otthontalanságban” szenved, és otthon keres és vár az eszkatonban. Ehhez az új jövőhöz Isten különböző ígéretei fűződnek, amelyek reménységet adnak a vándorló népének. A Zsidókhoz írt levél ezzel a témával sajátos módon foglalkozik. A kutatás célja feltárni az otthontalanság és otthonkeresés ószövetségi gyökereit, a nyugalomba való bemenetel lehetőségeit és/vagy akadályait, ahogy az a Zsid-levél szemléletében érvényesül. Fontos olyan textus-bázist készíteni, amely átfogná a tárgyalt problémakört, amit egyrészt mély exegetikai elemzéssel, majd kortörténeti adalékokkal is szükséges megvilágítani. A tárgyalást ki kell terjeszteni az olyan eszkatológiai témákra, kategóriákra és módozatokra is, amelyek jól segítik egyértelműsíteni a Zsid-levélben érvényesülő teológiai koncepciót az otthontalanság és otthonkeresés kortörténeti és eszkatológiai vonulatában.

  • Peres Imre: Urbanisztikus eszkatológia

Szinte minden ókori nép fejlődése során megalkotta a maga eszkatológiáját, amely döntő távlatot nyitott és reménységet adott a túlélésre. Köztudott, hogy az ókori népek kultúrája, vallása, harcművészete és társadalmi rendje hatott egymásra és együttesen, vagy ebből merítve némileg sajátosan fejlődhetett, ami megmutatkozott az adott nép eszkatológiai szemléletében is. Az eszkatológiai hasonlóságok és/vagy kölcsönhatások ebben a folyamatban evidensek. Ezek kibontakozása több síkon is fejlődhetett: pozitív vagy negatív töltettel, kozmikus, égközi, földközeli vagy éppen földalatti irányultsággal, materialisztikustól egészen szellemi (pneumatikus) valóságig, antropológiai vagy éppen isteni létet óhajtva. Főleg a pozitív eszkatológiában látszik legjobban a fejlődés néhány foka. A kezdeti „kerti” (paradicsomi) eszkatológiától a „vendégségi” vagy „kultikus” eszkatológián át eljut az emberi képzelet és reménység olyan urbanisztikus eszkatológiához, amely egy mennyei városban (mennyei Jeruzsálem) keresi a végső boldog üdvállapotot (biztonságot, nyugalmat, kényelmet, „isteni rangot”, új „városi” eszkatológiai civilizációt, stb.). A kutatás célja lesz egyrészt feltárni és definiálni ezeket a folyamatokat az olyan ókori népeknél (perzsák, zsidók, görögök, rómiaiak), amelyek eszkatológiája hathatott az apostoli egyház urbanisztikus eszkatológiájának kialakulására. Továbbá pontosan megtalálni és kielemezni az olyan újszövetségi textusokat és azok ókori gyökereit, amelyek tartalmukkal és hátterükkel ideutalhatnak. Végül pedig szükséges lesz teológiailag kiértékelni az apostoli urbanisztikus eszkatológiában fellelhető vallástörténeti hasonlóságokat és kölcsönhatásokat, ill. meghatározni azok értékét az újszövetségi urbanisztikus eszkatológia számára.

  • Peres Imre: Tévtanítók és tanításaik az apostoli egyházban

Az apostoli egyház kezdeteitől harcolt a tévtanítók ellen, akik rombolták az egyházat és félrevezették volna a kialakulóban levő keresztyén közösségeket. A doktori dolgozat feladata lesz pontosan meghatározni, milyen jellegű tévtanítás fenyegette az egyházat, kik álltak a tévtanítások mögött, milyen volt a tévtanítók teológiája és topográfiailag hol fejtették ki tevékenységüket leginkább, ill. milyen apostoli védelem koncipiálódott az egyház megőrzésére.

  • Peres Imre: Az 1Kor 13 eszkatológiai dimenziói

Az eddig érvényesülő általános szemlélet szerint az 1Kor 13 leginkább etika jellegű tanításokat tartalmaz. Szükséges lesz meghatározni azt az új szemléletet, hogy az 1Kor 13 olyan komoly vallástörténeti, szociológiai és teológiai, ill. pneumatológiai adalékokat tartalmaz, amelyek az 1Kor 13-t eszkatológiai kontextusba helyezik és feltárják annak erős eszkatológiai távlatait (13,8-13).

  • Peres Imre: Pál apostol viszonyulása életéhez, küldetéséhez és halálához a Filippi levél alapján

Pál életének, apostoli missziójának és teológiájának napjainkban is aktuális kutatása folyik. A kutatás különböző oldalról közelíti meg a Vita Pauli minden vonatkozását, majd lebontva egyes részkérdésekre, a kutatók keresik Pál apostol tényleges lelki portréját, teológiai profilját. Mára ez a kutatás főleg két irányra összpontosult: 1. a különböző korabeli zsidó és hellenista források alapján keresni, hogy Pál ténylegesen milyen teológiai alapon áll és hogy igazán zsidó vagy hellenista teológusnak tekinthető-e. 2. A másik kutatási főirány inkább a konkrét történeti és teológiai helyzetekből indul ki és próbálja tetten érni Pál apostolt missziói és teológiai megnyilvánulásaiban, hogy ennek alapján definiálhassa az ő jellegét. Ebben az irányban indulna a mostani doktori téma kutatása, amely Pált konkrét gyülekezeti kontextusban akarja látni és vizsgálni, éspedig a legsajátosabb páli levél, a Filippi levél alapján, amely a legtöbb olyan belső elemet árulja el Pálról, amit másutt nem találunk meg. A kutatás szükségszerűen érinti a filippi gyülekezet főbb teológiai problémáit, amiben megfelelően rezonál Pál teológiája, különös tekintettel zsidó farizeusi-teológiai múltja felszámolására, a filippi himnikus krisztológiára és Pál régi-új eszkatológiai szemléletére, amikor feloldja a parúzia lázas várását a saját halálának újjáértelmezésében. Így a Filippi levél kontextusában az öregedő Pál apostolnak új arcát ismerhetjük meg.

  • Peres Imre: Péter leveleinek homiletikuma. A bibliai szöveg irodalmi jellegzetességeinek homiletikai jelentősége az 1-2Pt alapján

A mai kánonban ismert és használt minden bibliai szöveg rendelkezik bizonyos előtörténettel, keletkezési körülményekkel, hagyományoztatással és gyakorlati aktualizálással, ahogyan az az apostoli missziótól kezdve alakult. A kutatás szempontjából, amely főleg a mai gyakorlati teológia (elsősorban a homiletika) szükségeire figyel, fontos lenne vizsgálat tárgyává tenni a hagyományozott bibliai szöveg (textus) és a belőle kibontakozó kerügma összefüggéseit, amelyek az egyház tanításában (prédikációban) érvényesülnek, konkrét bibliai példák alapján. Mivel ez a kapcsolat az eddigi tudományos irodalomban és az egyházi gyakorlatban egyaránt eléggé tisztázatlannak tűnik, a kutatás célja kimutatni, hogy milyen ez a kapcsolat, és hogyan mutatkozik a mai szakirodalomban, főleg a bibliai szöveg formai jellegzetességei és a prédikáció közötti kapcsolat összefüggéseire összepontosítva. Ezt a szempontot már korábban – a hatvanas években, majd mintegy harminc év múlva ismét – Thomas G. LONG a The Preaching and the Literary Forms of the Bible (Fortress Press, 1959 és 1988/89) című könyvében kezdte körvonalazni, ami tudomásunk szerint napjainkig sem specifikálódott és nem mélyült el jobban. A doktori munkában tehát itt kellene kezdeni a kutatást, keresni hozzá releváns módozatokat, ahogyan azok felfedezhetők a bibliai szövegekben és a mai homiletikumban. Ebből a szempontból mintaszövegként alkalmas vizsgálatra és összevetésre az 1-2Péter szövege, amely érdekes adalékokat hozhat a vizsgált téma szempontjából. (Kiss Jenővel közösen kiírt téma)

  • Visky S. Béla: Megszenvedett történelemtől a „kiteljesedő életig”

Tematika: A modernitás történelme arról tanúskodik, hogy rombolás erői nem maradnak hermetikusan bezárva az elmúlt évszázad időkapszulájába – a tragédiák sorozata folytatódik megsebzett bolygónkon, az élet fennmaradása már nem evidencia. Egyes teológusok, mint pl. Miroslav Volf, a megszenvedett történelem (délszláv háború) és az ennek ellenére megcsillanó evangéliumi reménység személyes, családi és gyülekezeti tapasztalatának irányából érkezett a teológiai gondolkodás világába, melynek ma egyik meghatározó alakja. Volf sajátos utat jár be: az egyéni és közösségi szenvedéstörténetek teológiai feldolgozása, az „emlékezés és megbékélés” lehetetlen-lehetőségének a vizsgálata után jut el a „bővölködő élet” evangéliumi reménységének az igényes kortárs megfogalmazásához. Mindeközben olyan teológusokkal, illetve filozófusokkal van kritikus párbeszédben, mint D. Bonhoeffer, J. Moltmann, Paul Ricoeur és mások. Miroslav Volf munkásságában való elmélyülés az emlékezetkultúra zegzugos kérdéseitől a kiteljesedő élet koncepciójáig olyan vállalkozás, mely gazdag szellemi-lelki hozadékot ígér mind a kutató számára, mind pedig azoknak, akik majd munkájának gyümölcsét kézbe vehetik. (Fazakas Sándorral közösen kiírt téma)

  • Visky S. Béla: Bonhoeffer egyháztana a posztmodern gyülekezeti valóság tükrében

Szellem- és kultúrtörténeti tény, hogy a sok különböző forrásból táplálkozó és nehezen meghatározható „posztmodern korszellem” rányomja bélyegét a ma emberének mind egyéni, mind pedig közösségi-társadalmi önértelmezésére. Ennek hatása a keresztyén ember életében és az egyházban is érvényesül. Miközben megfigyelhető egyfajta kritikus teológiai megközelítése a jelenségnek, aközben szükségszerű egy árnyalt, objektív és nyitott olvasat és értelmezés is. Ugyanakkor fel kell tenni azt a kérdést is, hogy miben más ma egy adatt földrajzi-nyelvi közösség egyházi életének és gondolkodásmódjának, harcának és reménységének belső dinamikája a nyolcvan évvel korábbihoz képest? A dolgozat egyrészt a „posztmodern” jelenség, másrészt ennek egyházra gyakorolt hatását – ezek minden homály ellenére is megragadható és leírható csomópontjait – kívánja körüljárni, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Ezek után azt kérdezzük: vajon Bonhoeffer egyháztana és a közösségi életre vonatkozó tanítása, ahogyan az különböző műveiből rekonstruálható, és amely jóval a posztmodern szemlélet teoretikus kibontása előtt született, vajon mennyiben jelenthet iránytűt a mai egyházi tájékozódásban, sajátosan pedig éppen a posztmodern szemlélet kihívásainak útvesztőjében? Más szóval: vizsgálatunk tárgya Bonhoeffer egyháztana és annak aktualitása a világ egyházai, közelebbről pedig a Kárpát-medence magyar reformátussága számára. Dietrich Bonhoeffer személye és teológiai gondolkodása különleges helyet foglal el az egyház és társadalom kapcsolatának prófétai-kritikai interpretációjában és az egyház sajátos helykeresésében. Olyan teológiai munkásságot fejtett ki, amely nem csupán korának egyházi és társadalmi kontextusában volt rendkívül releváns, hanem a halála óta eltelt évtizedekben újra és újra felszínre kerül az egyház és teológia közéleti és társadalmi szerepvállalását, prófétai-kritikai megszólalásait illetően. (Kovács Krisztiánnal közösen kiírt téma)

 

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]