A Kölcsey Ferenc Tanítóképzési Intézet és az Interkulturális Tanulmányok Kutatóintézete által szervezett Kölcsey Tudományos Esték rendezvénysorozat idei első alkalmán, 2024. március 7-én Dr. Imreh Sándor, a Rajz és Vizuális Nevelés Tanszék adjunktusa, aki 2023 végén szerzett DLA doktori fokozatot a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktori iskolájában, tartott előadást A modern graffiti kiterjedései – a plurális rétegek a nyilvánosság terében címmel.

Előadásának elején Dr. Imreh Sándor bemutatta disszertációjához csatolt diploma projektjét, amit a Pécsett töltött doktorandusz éveiben épített egy elhagyatott laktanya belső tereiben. A négyszintes kocka alakú épületben falrajzokat, graffitiket, installációkat helyezett el, White Cube Galériának nevezte, mert a falakon a fehér kocka motívumának használata a kortárs képzőművészet intézményrendszerének kritikája és esztétikai kinyilatkoztatás is volt egyben.

Dr. Imreh Sándor saját művészeti tevékenysége külső jegyeiben Kazimir Malevics Fekete négyzetével (1913), vagy Sol LeWitt Falrajzok (1994) című munkájával vont párhuzamot, ám a legmélyebb inspirációs forrásának a modern graffitit jelölte meg. Ezután részletesen beszélt az Egyesült Államokból induló graffiti movementről, melynek kezdete az 1960-as évek végére tehető. Kialakulása gazdasági, földrajzi és ennek következtében elinduló társadalmi átalakulásokkal esik egybe. A graffiti mozgalmat – mint mondta – tekinthetjük egyfajta városi folklórnak, hiszen az utcán csellengő fiatalok a saját maguk által formált vizuális kifejezésmódjukat jelenítik meg úgy, hogy semmilyen irányított működés sem fedezhető fel a különböző megjelenéseikben, ám a formai jegyekben sokszor erős kötöttségek jellemzik. Egy formanyelvként tekinthetünk a graffitire, ami különféle szubkultúrákhoz és a fiatalkor lázadó magatartásához kötődik.

Az előadó felfogásában a graffiti a posztmodern tér egyfajta adatvizualizációjának is tekinthető. Az inkább párhuzamossággal, pluralizmussal, társadalmi konstrukcióként leírható térszemlélet és a graffiti célja – a jelenlét – egymásra vetítve igen hasonlóan működő térbeli elrendeződést mutat. A sokszor egymással szemben álló, ellentétes kulturális nívón kommunikáló irányzatokat olyan vonatkozásokban mutatta meg az előadó a továbbiakban, mint a művészi önkifejezés, a vandalizmus, a graffiti mint szellemi termék, a szerzői jog, a háború és a területfoglalás, szubkultúrák, földalatti mozgalmak, politikai állásfoglalás, társadalomkritika, a karrier, a média és a kommunikáció, a dokumentáció, vagy épp a kortárs művészet és az utcakultúra egymásra gyakorolt hatásai.

Az előadás gazdag képanyagából a hallgatóság megismerhette a hazai és külföldi graffiti legkülönbözőbb megjelenési formáit, helyeit és üzeneteit.

Az előadás utolsó részében Dr. Imreh Sándor a graffiti legaktuálisabb megjelenési formájáról, a posztgraffitiről szólva elmondta, hogy a nyilvánosság tereinek átalakulásával, a médiaeszközök gyors fejlődésének is köszönhetően már nem kizárólagos hordozók a városi terek. A digitális nyilvánosság lehetővé tette, hogy a graffitiművészek úgy vonuljanak ki a lakott területekről, és teremtsenek saját tereket maguknak, hogy közben az eredeti szándékukat – a láthatóságot – se veszítsék el.

Az előadás végén a hallgatóság tagjai számos kérdést fogalmaztak meg, melyekre az előadótól további gondolkodásra inspiráló válaszokat kaptak. Mindez bizonyítja, hogy a téma nemcsak különleges, de nagyon érdekes is, mivel egyszerre kapcsolódik a kultúrához, a kortárs művészetekhez és a társadalmi folyamatokban észlelhető változásokhoz.

Csillag Andrea