A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem küldöttsége 2025. március 5-én megemlékezést tartott ifj. dr. Varga Zsigmond mártírhalálának 80. évfordulója alkalmából a bécsi református templomban (Dorotheergasse 16). A küldöttséget Fekete Károly püspök és Baráth Béla Levente rektor vezette.
Ifj. dr. Varga Zsigmond (1919-1945), mint teológiai ösztöndíjas diák lett a magyar keresztyénség mártírjává a II. világháború idején. Legendás hírű teológus-családba született 1919. szeptember 9-én Debrecenben, hiszen édesapja, dr. Varga Zsigmond nagyhírű vallástörténész professzor volt Debrecenben, édesanyja, Erdős Mária ágán pedig az Erdős-család leszármazottja. A hitvallásos családi légkör megalkuvásmentes sorsvállalásra nevelte. A debreceni Református Főgimnázium után a Hittudományi Karon folytatta teológiai tanulmányait, ahol a teológus ifjúság vezéregyéniségévé nőtte ki magát. Alapítója lett a Teológus Gyülekezetnek, majd szeniorrá választották. 1944-ben Bécsben lett ösztöndíjas, ahol bölcsészdoktorként teológiai doktorátusára készült az újszövetségi tudományokból. Tanulmányai mellett a Konvent elnöke, Ravasz László püspök megbízta a Bécsben élő magyar reformátusok közötti gyülekezeti szolgálattal.
Keresztyén igehirdetése és eredményes bécsi gyülekezetépítő munkája miatt hatósági megfigyelés alá került. Az itthoni nyilas uralomátvételhez közel eső vasárnapon egy Gestapo-tiszt felszólt a szószékre az igehirdetés közben: „Megvonom öntől a szót.” Varga Zsigmond azonban csendes határozottsággal azt válaszolta: „Önnek ehhez nincs joga, és az istentiszteletünket sem zavarhatja.” A következő héten önként adta fel magát. Hármas vádpont alapján ítélték el: először is a német városok bombázásától remélte az esztelen és egyenlőtlen vérontás befejezését; másodszor: hallgatta az angol rádió híreit és terjesztette azokat; harmadszor: nemzetszocialista-ellenes beállítottságú volt. A bécsi vizsgálati fogság után először Mauthausenben raboskodott, majd Gusenbe vitték, ahol III. fokozatú koncentrációs tábor működött. A bibliai Jóbra gondolva tűrte a szenvedést és Krisztusba kapaszkodva maradt lelkipásztora fogolytársainak. Tífuszt kapott, majd tüdőgyulladásban szenvedett. Embertelen bánásmódban részesült és így halt meg 1945. március 5-én.
Halálának 80. évfordulóján a Bécsben reá emlékező gyülekezetet Karvansky Mónika bécsi református lelkipásztor köszöntötte Harald Kluge lelkipásztor nevében is, aki betegsége miatt levélben üdvözölte a vendégeket.
Lőrincz Johanna szénior (DRHE) igeolvasása után Fekete Károly püspök igehirdetése az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 4. részének 18-22. verse alapján a tanúságtétel fontosságáról szólt: „A megváltáshoz képest a tanúság olyan passzív feladatnak látszik, mégis kimerítően és sokszor erőnket meghaladó módon aktív dolog. Üdvösségbe vágó feladat, ami nemcsak a vádlók előtt történik, hamis tanúktól és hamis bíráktól körülvéve, hanem olyan dolog, amit az Igaz Bíró is figyel és azt ígéri: »Aki tehát vallást tesz én rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.« (Mt 10,32-33) Ma azért vagyunk itt a bécsi belvárosi református templomban, mert egy hűséges tanúságtevőre, ifj. dr. Varga Zsigmondra emlékezünk. Meg akarták vonni tőle a szót, de ő radikális szóláskényszert érzett, hogy elmondja, amit látott és hallott Uráról, Jézus Krisztusról. Úgy érezte, nem teheti meg, hogy ezt elhallgassa. Ezért lett Krisztus igaz tanújává” – mondta a püspök.
Ifj. dr. Varga Zsigmondról Baráth Béla Levente rektor emlékezett meg, felidézve hitvalló gondolatokat tartalmazó prédikációjának szavait is.
A Himnusz eléneklése után a templomban lévő emléktábla megkoszorúzása következett. A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Református Kollégium koszorúját Fekete Károly és Baráth Béla helyezték el. A bécsi gyülekezet nevében Karvansky Mónika, Debrecen város nevében Puskás István alpolgármester, az idén 100 éves Collegium Hungaricum Intézet nevében pedig Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, a Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese koszorúzott.
A koszorúzás után Karl Schwarz, a bécsi evangélikus teológia ny. egyháztörténet professzora köszöntötte a gyülekezetet, ahol annak idején ifj. dr. Varga Zsigmond ösztöndíjas diák volt. A jubiláló Collegium Hungaricum nevében Bertényi Iván szólt a gyülekezethez.
Ifj. dr. Varga Zsigmond hitvalló életének számon tartása és példaként állítása egész Magyarországi Református Egyházunk erkölcsi kötelessége. Méltán tarthatjuk számon őt, mint a „magyar Bonhoeffert”, aki Krisztus vértanújaként halt meg. Emlékezete legyen áldott közöttünk!