2024. október 3-án, a Kölcsey Ferenc Tanítóképzési Intézet és az Interkulturális Tanulmányok Kutatóintézete szervezésében megrendezésre került a Kölcsey Tudományos Esték programsorozat őszi szemeszterbeli első alkalma. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék tanársegédje, Lember-Major Enikő: Mikor? Hogyan? Miért? Pedagógus és szülő kommunikációja az alsó tagozaton címmel tartotta meg interaktív elemekkel gazdagított előadását.
Az előadás kereteit a pedagógus és szülő közötti kommunikációt középpontba állító, alábbi öt kérdés adta: Van helyes út? Működik? Hiábavaló? Van kulcs? Egyedül? Az előadó interaktív elemek segítségével vonta be a hallgatóságot, ezzel ösztönözve őket az együtt gondolkodásra, mellyel mintegy bevezette annak gondolatát, hogy a szülői bevonódás alapvetően meghatározza a pedagógus-szülő kommunikáció hatékonyságát. Reményik Sándor „Egy lángot adok, ápold, add tovább” idézetével jelölte ki az ehhez vezető utat: a tanítók kulcsfontosságú feladataként határozta meg a pedagógus-szülő kapcsolat ápolását.
Az előadó a doktori disszertációjának alapját képező kutatássorozat kvalitatív vizsgálatával elemezte a kijelölt utat. A kutatás elméleti keretét a Joyce L. Epstein által kidolgozott modell adta, mely az oktatási folyamatba való bevonódás alapján tipizálja a szülőket és ennek megfelelően szólítja meg, vonja be őket. A modellből a szülői feladatok, az otthoni tanulás támogatása és a kommunikáció változóit emelte ki és vetette alá tartalomelemzésnek az előadó. A tekintélyes számú vizsgálati minta leszűkítését követően az alsó tagozatos gyerekek tanítóinak beszámolóit vizsgálta mind állami, mind egyházi iskolákban. Négy nagy fogalmi struktúra körvonalazódott: a kapcsolattartás módja és jellemzői; a szülői bevonódás célja és helyszínei; a nehézségek, amelyekkel szembesülnek a pedagógusok; végül a pedagógusképzés kihívásai, hiányosságai. A kutatás eredményeit a címben található kérdések megválaszolásába ágyazta Lember- Major Enikő.
Zárásként visszatért a kiindulóponthoz, ismét bevonta a hallgatóságot. Vajon át tudjuk-e formálni az előadás után az öt kérdésre adott korábbi válaszainkat? Az előadó megosztotta saját válaszait: van helyes út, ahol nem kell egyedül helyt állni, hiszen a kollégák, az intézmény és a gyerekek is támogatnak az úton. Nem hiábavaló, ezt bizonyítják az olajozottan működő, családokat is mozgósító közösségi programok. Van kulcs, hiszen szocioökonómiai státusztól függetlenül minden szülőhöz meg tudjuk találni a megfelelő nyelvet.
Az előadást követő kérdések és reflexiók mind mennyiségükben mind tartalmukat tekintve arra engednek következtetni, hogy tovább gondolásra érdemes, valamennyi diszciplínát foglalkoztató probléma került fókuszba egy kiváló előadás keretében.
Mohácsi Bernadett