Egyetemünk küldöttsége, Baráth Béla Levente, Gonda László, és Kőszeghy Attila külügyi referens – valamint rektor úr felesége: Baráthné Szalánczi Timea kórházlelkész, vallástanár, aki magánúton csatlakozott a delegációhoz – május 9-én, pénteken indult az Egyesült Államokba, hogy felkeresse azokat a partnereinket, akikkel már hosszú ideje gyümölcsöző kapcsolataink vannak, és hogy újabb partnereket találjon, akikkel kiszélesedhet az az intézményi hálózat, amelyből oktatóink és hallgatóink mobilitási programok keretében választhatnak.
Küldöttségünk május 11-én New Yorkban találkozott a 69. utcai Első Magyar Református Egyház lelkész asszonyával, Fogarasi Anitával és férjével, Deák Lehellel, akik vasárnapi istentiszteleti szolgálata után részt vehettünk szeretetvendégségükön, ahol Baráth Béla rektor köszöntő beszédet mondott, majd  kellemes beszélgetés során mutatkozhattunk be vendéglátóinknak, akiknek felmenői az első magyar templomot építették az amerikai kontinensen.
Küldöttségünk május 13-án indult New Yorkból Washingtonba. Út közben megtekintettük a Princetoni Teológiai Szeminárium kampuszát. Washington, DC-be, az amerikai fővárosba érkezésünk másnapján fogadott bennünket Takács Szabolcs, hazánk washingtoni nagykövete. Baráth Béla Levente rektor úr tájékoztatta Nagykövet urat látogatásunk céljairól: régi kapcsolataink megújításáról, új kapcsolatok megtalálásáról; Nagykövet úr pedig tájékoztatott bennünket a nagykövetségen folyó szerteágazó kulturális tevékenységről. Ennek során szó esett annak lehetőségéről is, hogy a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának biblia-gyűjteményéből ideiglenes kiállítást lehetne rendezni a washingtoni Biblia-múzeumban, amelyhez nagykövetségünk munkatársai kifejezték készséges segítségüket a szervezés során.
Nagykövetségi látogatásunkat követően küldöttségünk találkozott a Wesley Teológiai Szeminárium rektorával, David MacAllister-Wilsonnal és dékánjával, Clara Worddel. Baráth Béla Levente rektor úr, küldöttségünk vezetője felvetette kis létszámú hallgatói csoportok számára közösen szervezett „utazó szemináriumok” jövőbeli szervezését, amit MacAllister-Wilson rektor úr helyeslően megerősített azzal a kiegészítéssel, hogy a program kidolgozása során részletezni kell a kreditek beszámítása mellett a hallgatók utaztatásának és elszállásolásának költségeit is.
Washingtoni látogatásaink befejeztével küldöttségünk Clevelandbe indult, ahol Krasznai Csaba püspök úr és felesége, Krasznai Beáta vendégszeretetének örülhettünk. Rövid tartózkodás után tovább indultunk utazásunk két legnyugatibb célja felé, a michigani Holland és Grand Rapids városokba. A michigani Holland városában munkatársaival fogadott bennünket Felix Theonugraha, a Western Teológiai Szeminárium rektora. A rendkívül szívélyes megbeszélésen felmerült egy a hallgatói és oktatói mobilitási programokat szabályzó, kölcsönös előnyökön alapuló egyezmény mielőbbi aláírásának igénye intézményeink között. Mivel ilyen egyezmény intézményeink között korábban nem keletkezett, a Western Teológiai Szeminárium külügyekért felelős munkatársának, David Komline-nak egyezmény-tervezetét megköszönve elfogadtuk azzal az ígérettel, hogy a benne foglaltakat intézményünk szenátusa megtárgyalja, amelynek eredményével jelentkezni fogunk az újonnan keletkezett kapcsolatunk és a munka folytatására. Kapcsolataink élénkülését jelzi, hogy épp ott tartózkodásunk idején látogatott egyetemünkre egy hallgatói csoport a Western Teológiai Szemináriumról, Püski Dániel missziológus, amerikai partnerintézményünk vendégtanára vezetésével.
Még ugyanennek a napnak a délutánján a michigani Grand Rapidsbe érve már csak arra maradt időnk, hogy a Kálvin Teológiai Szeminárium dékánjának, John Witte-nak az egész kampuszra kiterjedő, nagyon kedves vezetésével bejárjuk és megtekintsük ennek a nagyhírű és csodálatosan felszerelt, gazdag egyetemnek és teológiai intézménynek a létesítményeit. Miután a kápolnától a könyvtárig, az előadótermektől a sportcsarnokig mindent megnézhettünk, elköszöntünk Johntól, akinek üdvözletét elvisszük a sárospataki testvéreinknek is, akiket John Witte édesapjával együtt látogatott meg 2000-es évek elején.
A két michigani kisváros intézményeinek felkeresése után újra visszatértünk Clevelandbe, hogy újra Krasznai Csaba püspök úr és kedves felesége vendégszeretetét élvezhessük. Két kedves vendéglátónk megmutatta nekünk ennek a hatalmas Ohio-i városnak, – ami a legrégebbi magyar emigráció ikonikus városa lett, – ma is látható, a magyar építőket helyenként már csak felirataikban  őrző épületeit, emlékműveit. Kevés amerikai városban van a magyar 1956-os forradalom emlékét őrző szobor, mint ahogy a kommunizmussal kérlelhetetlenül szembenálló, egyházában mindmáig jelképpé vált Mindszenty József bíboros emlékét is mellszobra őrzi.  Szombati városnézésünket követően, vasárnap a clevelandi magyar református templomban Baráth Béla Levente magyar nyelvű istentiszteleti szolgálatát hallgatta meg a helyi gyülekezet, amelynek középpontjába a debreceni rektor Isten gondviselése témáját állította, így tolmácsolva Isten igéje vigasztalását veszélyes korunkban, a Heidelbergi Káté tanítása alapján.  Rövid szünet után, a gyülekezet angol nyelvű istentisztelete következett, amelyen Gonda Lászlótól hallhattunk rövid prédikációt, aki az amerikai átlagember által gyakran használt légiközlekedésben megtapasztalt légköri jelenségeket használta fel illusztrációként arra, hogy korunk bonyolult társadalmi helyzetében megvilágítsa a missziói parancs üzenetét. Krasznai Csaba, püspök úr, egyetemünk volt hallgatója mindkét szolgálatot azok teológiai jelentőségének méltatásával köszönte meg.
Clevelandi tartózkodásunk végeztével, küldöttségünk Detroitba indult. Detroitba  érve, fogadott minket Csákay László lelkész úr, aki bemutatta nekünk az Allen Park-i gyülekezet templomát és közösségi tereit. Rövid beszélgetés után itt találkoztunk Lizik Zoltán püspök úrral, aki a kanadai programunk kedves házigazdája lett. Lizik Zoltán 28 évi ceglédi lelkipásztori szolgálat után kapott elhívást arra, hogy lelkészi szolgálatát a kanadai Windsorban folytassa. Windsorban Lizik Zoltán azonban nem csak a helyi magyar református közösség lelkésze lett, hanem a magyar kultúra nagykövete is, aki a helyi református közélet fellendítését könyvkiadással, irodalmi kör alapítással és más magyar kultúra-hordozó tevékenységgel érte el. A kanadai Windsorban, ami lényegében a hatalmas amerikai iparváros, az amerikai autóipar fellegvárának számító Detroit külvárosa is lehetne – ha nem lenne köztük két ország határa – mindössze egy napot töltöttünk. Felkerestük az itteni magyar gyülekezet közösségi épületeit, templomát, és parókiáját, Lizik Zoltán püspök úr és felesége otthonát. Ezt a napot is kellemes vacsorával zártuk, ahol a helyi gyülekezet vendégei voltunk.
Windsorból utunk újra Detroitba vezetett, ahonnan egy belföldi járattal a georgiai Atlantába repültünk. Itt ellátogattunk a Decatur városában található Columbia  Teológiai Szeminárium kampuszára. Házigazdánk és vezetőnk itt az a Mark Douglas professzor lett, aki maga is többször járt Magyarországon és diákcsoportot vezetett Debrecenbe is. A dél-karolinai Columbia-ból a georgiai Decaturbe a 20. század elején költözött teológiai szeminárium hatalmas kampusza néhány ikonikus épületének megtekintése után találkoztunk Christine Roy Yoder oktatási rektorhelyettes asszonnyal. Megbeszélésünk során vezetőnk, rektor úr, kifejtette jövetelünk célját: a velük már hosszú ideje fennálló kapcsolataink megújítását, az újabb lehetőségek átgondolását. Rektorhelyettes asszony az elhangzottakra azzal válaszolt, hogy intézményi törekvésük a nemzetközi partnereikkel való kapcsolataik újragondolása, megfogalmazása szerint látogatásunk nem is történhetett volna jobbkor, a részletek kidolgozására egy nyár végi on-line megbeszélés megszervezését javasolta, amelyben részt vehetnének mindazok az oktatók, akik a későbbi programok megszervezői és lebonyolítói lesznek. A megbeszélést azzal zárta, hogy biztosította küldöttségünket, hogy a folytatódó egyeztetéseinket az épp akkor távol lévő rektoruk is érdeklődve várja és figyelemmel fogja követni. Szeretetteli üdvözletüket küldve itthoni testvéreinknek, elbúcsúztak tőlünk atlantai partnereink.
A küldöttség utolsó amerikai programjaként látogatást tett az atlantai Martin Luther King Emlékmúzeumban, így tisztelegve egyetemünk egykori díszdoktora, a mártírhalált halt lelkipásztor és polgárjogi harcos emléke előtt.
Küldöttségünk május 22-én indult a KLM légitársaság Atlanta – Amszterdam járatán vissza, május 23-án érkeztünk a budapesti Liszt Ferenc repülőtérre.

Kőszeghy Attila